Hűűű...

Több szempontból is.

Ma van az első nap, hogy végre viselhető az időjárás, az embernek nem fő pépesre az agya. Talán végre tudunk egy rendeset aludni. Ideje lenne... 

Úgy tűnik, nem csak az emberek, de a körülöttünk lévő tárgyak is kidőltek ebben a pokolban - egy hónapon belül felmondta a szolgálatot a klíma, a mosógép, a tévé, és letört a kereke a porszívónak - utóbbi csak lesántult, de legalább működik. A mosógépet gyorsan és ügyesen megjavította a szerelő (azt mondjuk nem mondom, hogy olcsón, de kész van). A tévé néha felébred a kómából, és rendszertelen időközönként enged nézni ezt-azt. Ő választ, hogy mikor, de engem speciel ez izgat a legkevésbé. Ami viszont menthetetlen, na mi az? Hát persze, hogy a klíma, mi más... Szótlanul ücsörög a falon, és csak bámuljuk egymást bánatosan - szerintem én vagyok a szomorúbb kettőnk közül, ő már lemondott mindenről. Két hétig árválkodott ott kilógó zsinórokkal meg panelekkel, mint akit a műtőasztalon felejtettek, és csak várta a szerelőt nagy erőkkel - aki aztán nem tudta megcsinálni. Csoda, hogy feladta?... Egy szegény, öreg ventillátort nyúztunk egész nyáron, ami előtt most gondolatban kalapot is emelek - sokszor napokig ment éjjel-nappal egy huzamban, több műszakban, és kibírta. Gyakorlatilag megmentette az életünket.

Ebből a két hétből, amíg szerencsétlen klímánk élet és halál között lebegett, mi az elsőn leutaztunk a Balatonra családi nyaralás címszóval. Nyilván ez volt az egyetlen hét, amikor esett az eső, és 20 fok volt - miután három napig kucorogtunk nagyságrendileg 4 négyzetméteren, és néztük az esőt, hazajöttünk. A Balcsit nem is láttuk közelről. Hiába na, élni tudni kell...

A következő hét mondjuk kárpótolt érte, ekkor volt a... tadammmm, dobpergés... hát persze, hogy az Ördögkatlan Fesztivál - most voltuk hatodszor, de még mindig óriási a szerelem. Valahol muszáj feltöltődni. :) Csodás, élő, színes, szagos, szerető és szerethető, ahogy azt már megszoktuk tőle, de most nem írok ennél többet. Jó volt. :)

Viszont ami nem jó, hogy kezdek visszaesni megint, egyre többet vérzek. :( Holnap megyek a jól bevált dokinénihez - most én drukkolok nagy erőkkel, remélem, ő meg tud javítani, és nem jutok a klíma sorsára... :)