De legalább találkoztunk :)

Érdekesen alakul, ahogy nem alakul sehogy... Nem vettek át ahhoz a céghez, ahová szerettem volna átmenni, és az új főiskolával is megbeszéltük, hogy amúgy itt a helyem, de az eddigi tanulmányaimra nem lehet egy az egyben ráépíteni ezt a tananyagot (ezt mondjuk sejtettem előre) - nagyon kedvesek voltak, elmondták, hogy hol és mit kellene még rátanulnom, hogy kitöltsem a lyukakat, és fel tudjanak venni. Legközelebb... Hát ez van. Ja, és jelentkeztem produkciós asszisztensnek - lelkesedési alapon, szinte fizetés nélkül - egy színházi csoporthoz: egyszer láttam őket, és nagyon profinak tűntek. Aztán találkoztam a rendezővel, és elég nagy csalódás volt. Az egy dolog, hogy nagyon fiatal, de ez nem mentség mindenre - értem én, hogy abban, amit csinál, állati tehetséges, de emberileg nagyon sokat kell még tanulnia... Ide szintén mást választottak, de a másik kettővel ellentétben ezt nem sajnálom. 

Viszont ami maradéktalan sikerélmény, az az osztálytalálkozóm. Kitaláltam egy hónappal ezelőtt, hogy mi lenne, ha összejönnénk a régi általános iskolás csapattal - gyors fejszámolás, 18 éve ballagtunk. Jézus... :) Csináltam egy csoportot a fészbúkon (ugye, a jó öreg fészbúk...), összeszedtem, akit tudtam, és elindítottam lesz, ami lesz alapon. Akkora, de akkora sikere lett, amire megközelítőleg sem számítottam - lelkesek voltak, akarták, csinálták, hozták azokat, akik még eszükbe jutottak, gyakorlatilag megszerveződött 2-3 nap alatt magától. Azóta is csak öntik be az emberek a régi sztorikat (újakat is persze) - nagyon régen nevettem már ennyit. Olyan arcokat is megtaláltam, akik régebben, még menet közben elmentek: volt olyan, akivel együtt jártunk óvodába is, de második után külföldre költöztek - ráadásul előző nap írtam neki - nemcsak, hogy eljött, hanem annyira belelkesedett, hogy előkereste még a régi ovis képeket is, és már szervezi a következő találkozót. De a legszebb, hogy megjelent, és egyből egymás nyakába ugrottak pont egy olyan sráccal, aki nincs is fönt a fészbúkon. 25 éve (!) nem látták egymást! Annyira jó érzés volt, és annyira büszke voltam magamra :) - ha nem keresem meg őket, lehet, hogy soha többé nem találkoztak volna. És ugyanez a jó érzés jellemezte az egész estét: mindenki kedves volt, jófej, örültek egymásnak, nem volt egyetlen negatív megjegyzés, nem volt klikkesedés, mint régen, mindenki beszélt mindenkivel, és megintcsak rengeteget nevettünk. Nagyon sok jó energiát gyűjtöttem be. :) Úgy néz ki, felnőttünk a feladathoz. :)

Már csak a saját dolgaimmal kellene haladnom végre...