Kicsi pockom :)

Igen. Igen, igen, igen, igen, igen, végre! :)

Régi, még annál is régebbi vágyam teljesült. Konkrétan 15 évet vártam rá, de megérte. 

Az van, hogy újra van kutyám. Nem is akármilyen, hanem a legszebb, legokosabb és legpockosabb mopsz a világon. És jó eséllyel a leghangosabb is: napközben is szuszog és röfög, mint egy kunkori farkú, szőrös kismalac, éjjel meg simán lehorkol bárkit. :) Imádom. :) Nem fiatal már, komoly középkorú hölgyemény, az egyik szeme sérült, a kis lelkét pedig most építjük vissza romjaiból. Mentett kutyus - nem ismerem a pontos előéletét, de az látszik, hogy sokat bántották. Teljesen össze volt törve, nagy valószínűséggel még csak meg sem simogatta soha senki - valaki megvette szaporítani, aztán úgy bánt vele, mint.. hagyjuk is, remélem, többszörösen visszakapja. Ha egyszer találkozunk, akkor biztosan...

De szerencsére ennek már vége, most már soha többé nem bánthatja senki.

Egy fotón láttam meg először, és azonnal beleszerettem - egyszerűen éreztem, hogy ő kell nekem, nincs mese. Nagyon nagy szerencsém volt, vagy így kellett lennie, de mindenki igent mondott: Kedvesem is, aki még nyolc év puhítás után is csak azért ment bele, mert látta, hogy kevés dolgot szeretnék ennyire, és a főbérlőnk is, aki bár saját bevallása szerint nem szereti a kutyákat, bizalmat szavazott nekünk. 

Kis pockom, miután a fajtamentők a szárnyaik alá vették, egy kutyapanzióban várta az igazit. Voltam nála látogatóban kétszer, mielőtt elhoztuk, hogy ne ismeretlenül "raboljam el". Eleinte nagyon félt, aztán egyszer felvettem, hogy próbáljunk meg sétálni egy kicsit - halálra rémült, de aztán felengedett. Jó eséllyel életében először ölelte magához valaki. Esküszöm, megérezte, megértette, hogy szeretném szeretni. Kicsit bátortalanul, de elindult velem. 

Azóta - harmadik hete - velünk él. Tüneményes, édes, aranyos, pillanatok alatt beilleszkedett, nem rongál, nem pakol, nem kellett két hét, hogy szobatiszta legyen. Választott magának helyet az előszobában (annak dacára, hogy a saját kis kutyaágya a mi ágyunk mellé van letéve), nyugodtan elvan napközben is. Éjszaka az egyik ruhámmal alszik - napközben a papucsommal. :) Már szépen sétál, hallgat a nevére, lassan mintha játszana is. Úgy néz ki, mint aki nem tudja, hogy kell, de nagyon igyekszik. <3

Végtelenül kedves, jó természete van, alkalmazkodik, csak még az éjszakákat nem alussza végig. Eleinte többször is beszaladt - felébredt, és ellenőrizte, hogy megvagyunk-e még -, de ez is alakul. Esküszöm, meg lehet vele beszélni. :) Amúgy meg nem lehet rá haragudni, amikor az ember meglátja reggel, hogy mennyire örül, lehetetlen megállni mosolygás nélkül. Kis röfögő, szörcsögő, szuszmákoló szeretetgombóc. 

Úgy tűnik, Kedvesem szívén is olvad a páncél (megjegyzem, biztos voltam benne, hogy így lesz). :) Bár a kis szőrös mindenek felett hozzám ragaszkodik, szépen alakulnak. Lassan, de biztosan. De nem is sietünk sehova, miénk a világ összes ideje, jó esetben még 6-8-10 év. Azon leszek, hogy az már boldogan teljen a kis pockosnak. Is. :)

Mindent összevetve jó döntés volt: úgy érzem, új lendületet kapott az életem, felébredt a lelkem - hülyén hangzik, de így van. Egész életemben kutyás voltam, amikor nem volt kutyám, mindig hiányzott. Elképesztő szeretet van benne, és csupa jó dolgot hoz ki belőlem: türelmesebb, nyugodtabb és vidámabb vagyok. És jókat sétálunk, csoda helyeket fedeztünk fel a környéken, amiket eddig nem is vettem észre. Az a tervem, hogy fotózni fogok menet közben. :)

Szóval bővült a család, és én nagyon boldog vagyok. :)

Szerintem a többiek is. <3

A kép illusztráció.