Nem tudom, higgyek-e benne, de végülis nincs vesztenivalóm, úgyhogy miért is ne?... Azt mondják a buddhisták, meg azok, akik ilyesmikkel foglalkoznak, hogy négy olyan nap van az évben, amikor a szándékok tízmilliószorosan felerősödnek - jók és rosszak egyaránt, úgyhogy ma nagyon kell figyelni, hogy csupa jó dologra gondoljunk. És ami az én vesszőparipám (is), hogy pontosan meg kell fogalmazni, hogy mit szeretnénk. Ahogy a mondás is tartja, óvatosan kívánj, mert a végén teljesül - utólag már mondhatja az ember, hogy anyám, nem ezt a lovat akartam...
Kicsit le vagyok ülve, valahogy most sehol sem érzem úgy, hogy igazán a helyemen lennék - mostanában csőstül kapom az áldást - azt hiszem, elfáradtam, és nem csak fizikailag. Sínre kell tennem a dolgaimat, és kidobálni, ami nem kell, mert ez így nem lesz jó.
Az irányokat látom, azt hiszem (pl. két ígéretes állásinterjún is voltam, amióta leírtam, hogy mégis váltanék - és mindkét helyre hívtak, ami külön pozitívum), de szeretnék már valami előremutató eredményt is látni. Tudom, hogy magamtól kell egyben lennem, dolgozom is rajta, de egyáltalán nem könnyű - néha jól jönnek a külső megerősítések, hogy az embernek legyen motivációja akkor is, amikor belül leülnek a dolgok. Mint most...
Szóval nagy levegő, még van egy fél napom, hogy kitaláljam, összeszedjem, és nagyon körültekintően megfogalmazzam magamnak, hogy mit is szeretnék most elérni. Le fogom írni, mert az eddig mindig bevált. Aztán persze teszek is érte, mert rajtam kívül a kutya sem fog (hiszek az égiekben, meg hogy segítenek, de csak abban tudnak, amit csinál is az ember).
Nem azt várom, hogy csoda történik (bár miért is ne), beadom a kívánságlistámat a nagy égi hivatalba, Szent Péter lepecsételi, és postafordultával meg is kapok mindent, de most minden kis alkalmat megragadok, hátha valami előrébb mozdít. Azt gondolom, mindegy, mi az, ha én hiszek benne, segíteni fog - hiszen én alakítom a saját világomat, én gazdálkodom a saját energiáimmal, és bármi segít is összeszedni és koncentrálni a jobbítás érdekében, az csak jó lehet. A szimbólum másodlagos, a lényeg a folyamat - és mint a nevében is benne van, és alapvető lényege is egyben, a folyamatnak folynia kell - azaz mozgásban, fejlődésben lenni. Ha megáll, kész, vége van. Nem hiszek az állandóságban, mindig minden változik - csak az nem mindegy, merre. Azt gondolom, az ember igenis befolyással lehet mindenre, ami az életében történik, de csak és kizárólag folyamatos jelenléttel és munkával. Ha elengedjük a fonalat, ***hatjuk... Nyilván görcsösen szorítani sem jó, mert akkor azért akad meg, de ez rám nem is jellemző.
A lényeg a lényeg, mai filozófiaóránk véget ért, keresek papírt és tollat, aztán meglátom, mi sül ki belőle. Mindenesetre igyekezni fogok... :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.