Egyre jobban :)

Határozottan úgy tűnik, hogy ahogy telnek a hónapok, mindegyik kicsit (vagy sokkal) jobban alakul, mint az előző. A február lényegesen nyugisabb volt, mint a január, és mivel lassan a hónap közepén tartunk, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a március is felülmúlni látszik az elődjét.

A meseszerűen beesett két állásajánlat közül egyik sem jött be végül, de nem is bánom olyan nagyon. Majd megtalál a tuti. Vagy én őt. :) Egyelőre élvezem a tavaszt, és teljesen más dolgokról álmodom. :)

Viszont - és ez sokkal fontosabb - sikerült ávágnom egy olyan gordiuszi csomót, amit már egy jó éve csak cipelünk magunkkal - és mint minden ilyet, természetesen feleslegesen. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy majd én jobban tudom, mi fog történni, pláne előre, aztán vagy úgy lesz, vagy nem. Mindig elfelejtem, hogy az én kezemben csak a szál egyik vége van... :) Az van, hogy... őszinteségi félóránk következik... jó egy éve küzdök egy betegséggel, amivel a doki azonnal műteni akart, én meg nem engedtem. Illetve nem is fogalmaztam jól, küzdeni csak az elején küzdöttem, hiszen - érthető okokból - rendesen betojtam. Most már azt mondom, dolgozom rajta - méghozzá emberesen. Sőt, most már nem is betegségnek mondanám, inkább állapotnak. Mindig az ezotéria (spiritualitás, vagy nevezzük bárhogy) mentén mozogtam, és ez mostanában hatványozottan igaz. Eddig nem akartam erről írni, mert túl személyes, nem is idevaló, és folyamatában nem akartam boncolgatni, de most hatalmas megkönnyebbülést érzek. Azt nem tudom, hogy fizikailag hol tartok (lassan esedékes lenne egy kontrollvizsgálat), de száz százalékig hiszek abban, hogy minden létező testi tünetnek lelki okai vannak, és én ezt most megoldottam. Nem mondom, hogy könnyű volt, inkább nagyon nehéz. De megérte, és hiszek benne, hogy nemsokára kézzelfoghatóan is látszani fog a javulás.

És mint lényeges életminőség-befolyásoló tényező, ennek a megoldása is minden szinten jobbulást fog hozni. Nagy kő gördült le a lelkemről, na. :) És hogy tényleg így van, az abból is látszik, hogy mind a ketten sokkal nyugodtabbak vagyunk. Jó érzés, hogy egy jól irányzott vágással mindkettőnk egyik legmeghatározóbb nyűgjét fejeztem le. Bár igazából nem is ez volt a nagy meló, hanem felkutatni, útközben megszerezni a kardot, és elég bátorságot gyűjteni az úton. De most, mint a mesében, a sárkány halott. :) Remélem, most már műtét nélkül is átadja magát az enyészetnek, és nem lesz vele több gondom. Az viszont megér egy utolsó gondolatot (a témával kapcsolatban), hogy megköszönjem neki, hogy megmutatta, rossz irányban haladtam. Rájöttem menet közben, hogy mit rontottam el, és mint minden nehézségből, ebből is sokat tanultam. Hiszen ezért kapjuk (vagy neveljük ki) őket...

Ebbe nem fogok mélyebben belemenni, a lényeg, hogy itt a március, ami jobb, mint a február, és sokkal jobb, mint a január volt - ezek után alig várom a decembert! :) Na jó, nem rohanok előre, minden egyes nap ki akarom élvezni, hogy egyre többet süt a nap, jobb kedvünk van, szeretjük egymást, és én minden nap egyre egészségesebb leszek.

Mert meg tudom csinálni. :)