Hallgattam reggel a rádiót, és elgondolkodtatott az egyik beszélgetés témája - nem most került szóba először, mi is beszéltünk róla nem is olyan régen, de még nem született érdemi döntés. Konkrétan: legyen-e a gyerek telefonján GPS-alapú nyomkövető alkalmazás vagy ne?

Mi van, ha bajba kerül, órák óta nem jelentkezik, milyen jó, ha az ember tudja, hogy hol keresse - de ennek megvan az a veszélye, hogy túlaggódja, állandóan azt lesi, merre jár a gyereke. És mi van a gyerek jogaival? Egyáltalán mire van joga, amíg kiskorú, és mire a szülőnek, amíg ő felel érte? Meg kell-e beszélni vele, vagy csak rátenni a telefonjára? Ha nem szólnak neki, és kiderül, az mennyire okoz bizalmi válságot a szülő felé? Meg lehet-e értetni a gyerekkel, hogy ez nem azért van, mert állandóan ellenőrizni akarják, hanem őt védi? Itt bejön az, hogy mi is felnőttünk, nemhogy GPS, de telefon nélkül, és mégis ember lett belőlünk - igen, de most sokkal több a beteges ember (ezt vajon a média erősíti, vagy csak régen nem tudtunk róla?), és sokkal több az elérési csatorna a gyerek felé - lásd közösségi oldalak, stb., amit a mai gyerekek már úgy használnak, mint a felnőttek... Újabb kérdés, hogy milyen szülő az, aki engedi például, hogy a 14 éves lánya bikinis fotókkal árassza el a netet? Ha meg nem tud róla, mert a gyereke átveri, akkor az a gyerek ki fogja játszani a GPS-t is: otthon hagyja a telefont vagy egy barátjánál, kikapcsolja, és azt mondja, lemerült, vagy bármi... Az ideális eset nyilván az, hogy elmondja, mikor hova megy, és tényleg ott is van - de léteznek ideális esetek? Bármilyen csodálatos és zökkenőmentes is a szülők kapcsolata a gyerekkel, a kamaszkor az kamaszkor, lássuk be, a legtöbb dolgot a barátaikkal beszélik meg, nem a szüleikkel - meg nem is számolnak be mindig mindenről: az már súlyos lenne, ha minden alkalommal hazatelefonálnának, hogy beültünk a mekibe egy kólára, vagy hasonló... Ha otthon van időre, és nincs baja, legyen annyi magánélete, hogy amíg a barátaival van, azt csináljon, amit akar. Muszáj megbízni bennük annyira, hogy nem csinálnak hülyeséget (meg a kedves szülőknek saját magukban, hogy mindent megtettek ennek érdekében). De tegyük fel, minden rendben, a gyerek őszintén elmondja mindig, hogy merre jár, mégis beüt a katasztrófa, valaki betuszkolja egy autóba, vagy "csak" simán elcsalják valahova - nyilván az lesz az első, hogy elveszik tőle a telefont, és behajítják a legközelebbi kukába. Ennyit a GPS-ről...

Akkor lehet értelme mondjuk, ha a gyerek eltéved, baleset éri, rosszul lesz, vagy bármi hasonló, ilyenkor a szülő tudja, hogy hová kell menni érte - ekkor tényleg a biztonságát szolgálja, és egyet is értek vele. Ez nem egy bonyolult app, elfér, enni sem kér. De: ha elkezdik zsarolni vagy fenyegetni vele a gyereket, ha úgy érzi, nem bíznak benne, akkor az egész sokkal többet árt, mint használ. A szülő egy életre eláshatja magát, a gyerek lesz az, aki nem fog benne megbízni, és lesheti, hogy felnőtt korában bármit is elmondjon magáról...

Nehéz ügy... Támogatom a dolgot a fentiek figyelembevételével, de csak és kizárólag úgy, hogy megbeszéljük a gyerekkel. Ha kell, többször is. Az is egy jó ötlet, hogy legyen nekünk is, ha akarja, ő is megnézheti, mikor merre járunk, így nem érzi azt, hogy csak őt ellenőrizzük, nem lesz kvázi kiszolgáltatva.

Nem vagyok híve a szó szerinti nyomkövetésnek, de belátom a hasznosságát bizonyos esetekben. Nekem tényleg biztonságérzetet ad, hogy ha egyedül megyek haza éjjel, és ne adj'Isten bármi történik, jó esetben megtalálható vagyok. A gyerek nyilván ne kószáljon egyedül az éjszakában, pláne Pesten, de ha egyszer elengedjük majd bulizni, akkor azért nem mindegy - még ha érte is megyünk. Én is voltam kamasz, tudom, hogy mikre képesek csak azért, mert nincsenek birtokában a kellő tapasztalatnak, információnak (bármennyire is próbáljuk mindenre felkészíteni őket), és azt hiszik, övék a világ...

Azt gondolom, itt is a kompromisszum a legjobb megoldás: szépen le kell vele ülni, és megbeszélni, hogy legyen rajta a telefonján, de nem kell állandóan bekapcsolva lennie, ha nem akarja (persze, ha úgy érzi, hogy neki jobb érzés, ha tudjuk, hol van, jelentkezzen be, figyelni fogunk rá, hiszen fontos nekünk a biztonsága). De: cserébe, ha olyan helyre megy, és megkérjük, hogy legyen elérhető, igenis legyen bejelentkezve, feltöltve, és legyen is nála a telefon. Szerintem ez vállalható, mindkét fél számára elfogadható megoldás. Előbb - utóbb meg fogja érteni, hogy ez nem ellene, hanem érte van - hogy nem nézzük hülyének, csak adunk egy plusz lehetőséget a segítségre, ha kell. Ne kelljen, de legyen nála. Ebben a világban már lassan semmi sem túlzás...