Mint a gyorsvonat...

...száguldanak az események. :)

Végre itt a várva várt tavasz, süt a Nap, ahogy kértem - nyilván nem az én kedvemért, de attól még ugyanúgy örülök neki. :)

Csodálatos, új biciklim van, ami igazából nem is új, de annál csodálatosabb. :) Kiírtam a nagy kék közösségi portálon, hogy keresek bringát, és hogy milyet szeretnék - még aznap este jelentkezett egy kedves ismerősöm, hogy neki pont ez van, lehozza a padlásról, és nekem adja ajándékba. Ajándékba. Óriási. :) Nem is azért örülök neki annyira, mert nem került pénzbe, hanem azért, mert még létezik ilyen. Egyébként nekem meggyőződésem, hogy a tárgyaknak is van életútjuk - amellett, hogy mégis van valami a "jó tett helyébe jót várj" - elvben. Mindenféle hátsó, vagy előre megfontolt szándék nélkül több dolgot is elajándékoztam az utóbbi időben - ha én nem használom, de más igen, egyértelmű, hogy ott a helye. Nagyon kevés tárgyamhoz kötődöm, a többi hadd áramoljon szabadon. :) És úgy tűnik, mások is gondolkodnak így, hiszen lett biciklim. Persze fel kellett újíttatni, de szebb lett, mint új korában, és feltett szándékom még jó pár kilométert beletekerni. Ahogy a barátnőm gyerekein is sokkal jobb helye van az én régi ruháimnak, mint a szekrény alján, ez a bringa is megérdemel egy második esélyt. És olyan szép és olyan jó lett, és jippijááájééééé! :)

De ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb, azt mindjárt megírom külön, mert megérdemel egy saját bejegyzést. :)

                                                                                                                                        A kép illusztráció.