Újra a gyerek. A gép előtt. Egyszer már leírtam, mit gondolok erről: http://merleghinta.blog.nlcafe.hu/2010/10/21/gyerek-a-gep-elott/

Azóta Csipolka nagyot nőtt, már olyan magas, mint én vagyok (és ez nem azt jelenti, hogy én vagyok alacsony), egyre csajosabb, és egyre jobban kamaszodik. Még nem mondja ki, hogy ő úgyis jobban tudja, de már látszik az arcán. Hát most jól megmutatta. Hogy mennyire gyerek is még...

Ugye a játék még mindig megy. Nyilván, hiszen még csak most lesz 12, és valljuk be, mi is játszunk felnőtt fejjel, bár egészen mást... Nála most a rajzolt lovak mennek, mindenféle színben és formában. Én azóta sem tudtam felfedezni, hogy ennek mi értelme van, de sebaj, nem kell nekem mindent érteni, hadd játsszon vele, nem árt senkinek.

Aha... Legutóbb, amikor elmentünk érte, hogy nálunk legyen a hétvégén, az édesanyja elénk tette a kisasszony előző havi mobilszámláját (ez a másik, amit nem értek - minek egy 11,5 éves gyereknek a legújabb okostelefon, ráadásul előfizetéssel?...), amitől mi egy laza mozdulattal letettük a hajunkat. Először nem is fogtuk fel, hogy mit látunk - annyira hihetetlen volt, hogy az agyunk percekig próbált valami elfogadható magyarázatot kiötölni, hogy miért is nem az van ott, ami. Kiderült, hogy a kis drága (szó szerint) egyetlen - ráadásul rövid - hónap alatt 295 db (!) emelt díjas sms-t küldött el, hogy kapjon a játékban a rajzolt lovainak rajzolt akármibármit, meg képzeletbeli hogyishívjákot... A végösszeg a telefon egyéb havi költségeivel együtt 117 000 Ft. Kész, konkrétan nem kaptunk levegőt.

Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg nem gondolta át, nem jutott eszébe, amit évek óta nagyon jól tud, hogy olyat nem játszunk, ami pénzbe kerül. Ráadásul majdnem 300 db... Az napi 10 db. Mikor? Hogyan? Ilyenkor az emberben egy világ dől össze, és nem csak az összeg nagysága miatt, hanem azért, mert ez egy elég nagy kudarc, akárhonnan nézzük is. Elgondolkodunk, hogy hol rontottuk el, ki mikor nem figyelt rá eléggé, vagy mit nem mondtunk el elégszer, vagy magyaráztunk el elég alaposan. Túlzás volt-e teljesen megbízni benne, biztosra venni, hogy ilyet nem csinál? Szerintem nem. Továbbra is azt gondolom, hogy fel tudja fogni ennek a súlyát, pláne most, hogy megjött róla a számla. Ez, akárhonnan nézzük is, nagyon sok pénz, pláne a semmire. Most persze le lett tiltva minden emelt díjas szolgáltatás a telefonján, de hát ez eső után köpönyeg. Ez maximum nekünk, felnőtteknek lehet megnyugtató, hogy mégis tettünk valamit (a temérdek hegyibeszéd mellett) - szerintem neki most egy darabig eszébe se fog jutni...

Azon felül, hogy "Gyerek, hogy lehet ennyi eszed?!", és nyilván mi sem figyeltünk rá eléggé, azzal is érdemes lenne foglalkozni valakinek, aki illetékes a témában, hogy miért engedik működni, így működni az ilyen oldalakat. Miért legális, hogy gyerekeknek szóló játékoldalakon fizetős tartalmak legyenek? A szülő nem tud, és nyilván nem is akar napi 24 órában a gyereke nyakán lógni, és ráütni a kezére, ha hülyeséget csinál. Nyilván minden szülő megpróbálja a lehető legjobban elmagyarázni a csemetéjének, hogy mi merre hány méter, és utódja minden valószínűség szerint meg is érti, de a kíváncsiság nagy úr.

Csipolka is bizonyára ebbe szaladt bele. Az már más kérdés, hogy nyilván nem volt tisztában a folyamattal, hogy attól még, hogy a telefonja engedi elküldeni az emelt díjas sms-t, a számlán utólag rajta lesz. (Itt jön be a legegyszerűbb megoldás, a feltöltőkártya, amit szépen be lehet osztani, meg tudja tanulni, hogy addig nyújtózkodjon, amíg ér. Nincs adósság, ellenben van tanulóidő. Na mindegy, most ez van, ezzel kell okosnak lenni.)

A lényeg, hogy ez most mindenkinek figyelmeztetés volt, hogy valamit nem csinálunk jól. Csipolkának konkrétan, nekünk kicsit messzebbre tekintve, de mindannyiunknak komolyan el kell ezen gondolkodnunk...