Megkezdtem jól megérdemelt, ámbár kötelező nyári szabadságomat - három hét. Hihetetlen... Persze, jó, csak egyrészt ebből két hét ténylegesen a saját szabadságomból kerül levonásra (és ha ehhez hozzászámolom a téli kötelező egy hetet, alig marad valami, amit a saját dolgaimra fordíthatok) - másrészt pedig fejre fogok állni, ha visszamegyek, és be kell hoznom a lemaradásokat. Mindegy, pihenek, és rákapcsolok a munkakeresésre - egyébként szilárd meggyőződésem (ezek be szoktak jönni - persze nem akarom elkiabálni), hogy amikor kell, meg fog találni a tuti jó ajánlat (vicces, a horoszkópom is ezt írta, amit egyébként nem szoktam elolvasni, lévén, hogy nem hiszek benne - legalábbis az újságos változatban). Szóval kicsit fatalistán (vagy kényelmesen) állok a dologhoz, de ettől még természetesen nem fogok ölbe tett kézzel ülni.

Olyannyira nem, hogy jelentkezni fogok egy újabb főiskolára. Mondanám, hogy véletlenül találtam, de a véletlenben sem hiszek. Négy félév, levelezős, aránylag megfizethető (újabb ok, hogy "rendes" munkát találjak), és nagyon, de nagyon érdekel. Posztgraduális képzés, tulajdonképpen társadalomtudományokra építve. Ez két dolog miatt érdekes, amik egy tőről fakadnak: nemzetközi kapcsolatok szakra jártam ezelőtt, be is fejeztem, de az előírt kettőből még csak az egyik nyelvvizsgát adtam le, ezért csak a befejezést igazoló okiratom van meg, a diplomám még nincs (ugye a posztgraduális képzés előfeltétele a diploma) - a másik, hogy ez egy közgazdasági szak, úgyhogy a felvételi nagy kérdése lesz, hogy el tudom-e adni társadalomtudománynak. Ha behívnak egyáltalán... Mindenesetre jelentkezem pótfelvételire, és ha minden jól megy (bízom a bátrakat kedvelő istenekben), akkor komplex művészeti terapeuta képzésre fogok járni ősztől. Az eredeti (első) szakmám grafikus, de nagyon érdekel a rajz mellett a mese, ill. az egyéb kvázi önkifejezési módok bevonása a lélek gyógyításába. Teljesen biztosan tudom, hogy működnek. Emellett évek óta tanulok, legfőképpen a saját magamon "kísérletezve" különböző spirituális, természetgyógyászati, kicsit pszichológiai irányokban többféle dolgot is. Nagyon-nagyon hatásosak. Úgy érzem, végre megtaláltam azt, aminek értelme van, és szívesen csinálnám. (Mindig tudtam, hogy nem az az életcélom, hogy egy íróasztalnál üljek, és táblázatokat gyártsak, számoljak, levelezzek, telefonáljak, és minden hónapban kezdjem elölről...) 

Szóval készülök beszállni egy újabb ördögi körbe: ahhoz, hogy azt csináljam, amit szeretnék, és lehetőleg jó helyen, tanulni kell. Ahhoz, hogy tanulni tudjak, jó helyen kell dolgoznom, hogy tudjam fizetni az iskolát. Innen szép a győzelem... Nyilván megnehezítem a saját dolgomat, ha felvesznek a suliba, mert rontom az esélyeimet a munkakeresésnél, de sebaj, volt már ilyen - az előzőt is munka mellett végeztem el. Remélem, ősztől már az új helyről fogok bejárni az új főiskolára. :)

És a végére egy kis megerősítés, mert ha nem tudom, mit akarok, sosem fogom bevonzani:

Szeptember 1-től új munkám lesz, amit nagyon fogok élvezni, érdekelni fog, lesz benne fejlődési lehetőség, és jól fogok keresni. Szeretni fogom a helyet, az embereket, és ők is engem. Emellett elkezdem a művészeti terapeuta - képzést, szuper lesz, és megalapozza a jövőmet. ÁMEN. :)