Megint egy újabb dal arról, hogy halj meg fiatalon. Mekkora hülyeség már! Én szeretném megérni az öregkort. Sőt, nemcsak megérni, megélni.

Annyira jó lesz, amikor majd tojok az egész világra. :) Békében fogok élni a (remélhetőleg nevető)ráncaimmal, a fehér hajammal, a foltos kezemmel, és eszembe sem jut majd kisminkelni magam minden reggel, mert nem akarok tetszeni a kutyának sem. :) Az az egy valaki, akinek mégis, meg fogja találni a szememben a csillogást festék nélkül is. :)

Látom magam előtt, ahogy minden szabályt felrúgok a koromra hivatkozva. :) Görkorcsolyázni akarok a nyugdíjasház folyosóján, ejtőernyőzni, motorozni, utazgatni mindenfelé, botrányos színű ruhákban akarok járni, és óriási napszemüvegben, mezítláb az asztalon táncolni (csak valaki szedjen le a végén :) ), és jókat enni, mert nem fog érdekelni, hogy hogy nézek ki, és nagy ívben fütyülni fogok rá, hogy ki mit szól. 

Most sem sok minden van, ami miatt izgatom magam, de akkor majd nem fog senki rám szólni semmiért, csak elnézően mosolyognak. Bolond öregasszony. :)

Én meg remekül szórakozom rajtuk, hehe, ha tudnátok! :) És nem görcsölök semmin. Az enyém lesz a világ. :)

                                                        (Hatalmas példaképem: Su Pollard :) )