Azzal kezdtem az előbb, hogy egy jól irányzott mozdulattal kitöröltem a legutóbbi bejegyzést...
Még jó, hogy gugli tárolja - hála! Vagy a valamelyik szerver tárolja, és gugli megtalálta - de mindegy is, sikerült előbányászni, aminek örülök - nem mintha örökkévaló érték lenne, de nagyon bosszantott...
Lehet, hogy ma már nem is kellene próbálkoznom semmivel, biztos, ami tuti? :) Ma amúgy is olyan felemás napom van - egyszerre értem be reggel a főnökömmel, ami önmagában nem lenne baj, csakhogy húsz perccel a munkaidő kezdete után... Tegyük hozzá, a húsz perc megkerülhetetlen, lévén egy hegyen dolgozom, és ilyen időközönként indulnak fel a buszok - nem tudok kevesebbet késni akkor sem, ha az előző busz az orrom előtt megy el, és akkor sem, ha épp, hogy elérem a következőt - különbség csak a bosszankodás mértékében van... Mindegy, a lényeg, hogy nem szólt egy mukkot sem, a jogosan elvárható letolás elmaradt - ez jó. Ebédidőben kiszöktem, és meglepően egyszerűen, flottul elintéztem mindent, amit szerettem volna, pont elkaptam a visszajövő buszt is, minden csodás - kivéve, hogy kétszer leszakadt a táska a vállamról...
Itt tartok most - kitöröltem, de visszamentettem az előző írásomat, az állás per pillanat döntetlen. :) Úgy tűnik, ez egy igazán Mérleghintás nap: egyszer fenn, egyszer lenn, azonnal egyenlítenek az égiek, várnom sem kell - ugyanabban a körben kapom a simogatást és a pofont is. Csak az nem mindegy, milyen sorrendben... :)
Azt hiszem, inkább várok, majd legközelebb írok valami komolyabbat - még egyszer nem szeretném konstatálni, hogy hopp, most szállt el az egész... :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.