Igen, megint. Imádatus Maximus, nem tudunk kiszeretni belőle. :)
Most voltunk negyedszer (maga a fesztivál is gyerekcipőben jár még a maga 6 évével). Megint a 0. napon mentünk, mint mindig - annyi különbséggel, hogy most a barátaink is lejöttek velünk, és végre, ahogy rendes fesztiválozókhoz illik, sátorral. Kicsit meglepődtem, hogy mennyien voltak már akkor - hiába, a jó hírek is gyorsan terjednek, nem csak a rosszak. :) Össze is ismerkedtünk egy jóravaló fiatalemberrel, és örökbe is fogadtuk azon nyomban. Annyira, de annyira passzolt hozzánk, olyan volt, mintha otthonról hoztuk volna. :) És becsületére legyen mondva, végig az egész héten hibátlanul vette az összes hülyeségünket - pedig nem könnyű velünk, azt azért el kell ismernem. Bekapcsolódott mindenbe, sőt, élvezte is. Na ez a nem egyszerű... :) Simán bírta az evést, az ivást, a reggelig tartó bulizást, utána pedig ugyanúgy sírt és nevetett velünk, amikor beültünk mondjuk egy színházi előadásra, vevő volt a hmmm... sajátosnak mondható humorunkra, zokszó nélkül tűrte, hogy rommá lőjük vízipisztollyal, aztán ő is beszállt, amikor egy egész falu ellen indultunk. :) Meg is tartottuk, része lett a csapatnak azután is, hogy hazajöttünk.
Éééés, valamit biztos jól csináltam az elmúlt év folyamán, mert végre, végre, végre megint olyan volt, ahogy én szeretem. Semmi kötöttség, semmi autó, semmi időpont, semmi kötelező. Megyünk, ahova eljutunk, azzal, aki felvesz (itt, de csak itt, imádok stoppolni), jó emberekkel beszélgetünk, időt szánunk mindenre, és nagyon, de nagyon sokat nevetünk. Kicsit belassultunk a tavalyi évhez képest, de nem bántuk. Megint bebizonyosodott, ahogy eddig mindig: ha felfekszel rá, és hagyod magad, a fesztivál fenntart, feltölt, és mindig ad valami újat. Idén voltak első bálozóink is, akik most jártak itt először - annyira jó volt látni, ahogy őket is elvarázsolja a Katlan, hogy pont ugyanúgy lelkesednek, mint mi szoktunk (hiába mondjuk annak, aki nem volt még itt, ezt nem lehet csak szavakkal átadni), hogy pont ugyanúgy szerelmesek lesznek az egészbe, ahogy mi.
Nagyon sok jó energiát, és olyan élményt gyűjtöttünk be idén is, amit még nagyon sokáig emlegetni fogunk. Egyszerűen nem tudok anélkül visszagondolni rá, hogy fülig ne szaladna a szám. :) Még mindig azt mondom, hogy bár - nyilvánvalóan - fizikailag elfáradunk (és a végére már tényleg hiányzik a saját fürdőkád, hogy mást ne mondjak), talán nem is tudnék olyan helyet, ill., eseményt mondani, vagy csak nagyon keveset, ahol ennyire fel tudunk töltődni. Tényleg 365-ről számolunk vissza, hogy mikor kezdődik már a következő. :)
Remélem, még nagyon sokáig ilyen marad, és még nagyon sokszor fogom ezt leírni, hogy még mindig Ördögkatlan!!! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.