Ilyet még nem láttam életemben, pedig megjártam már a hadak útját néhányszor. A lelki oldalát most nem boncolgatom - megírtam azt is, de még nem tudom, hogy fel akarom-e tenni. De ezt muszáj...

Egy komoly betegség. Vagy nem.

Ahogy egy nagyon kedves barátom szokta mondani, az intimitásnak is vannak határai - de nem most. Most az anonimitás lesz az a határ, és szépen leírom az egészet az elejétől fogva, mert ilyen a világon nincsen. 

Két évvel ezelőtt kezdődött. Rendszeres fogamzásgátló-szedőként szép, egyenletes ciklussal éldegéltem, de elkezdtem fokozatosan egyre többet vérezni - egy ideig nem is foglalkoztam a dologgal, de egyszer csak szabályosan elöntött - és akkor nem is menstruáltam. Persze bepánikoltam, irány a doki - ő közölte, hogy myomám van, nem nagy, de a lehető legrosszabb helyen, az okozza a vérzést. OK. Mi az a myoma? Daganat. Puff... Kb. az ég szakadt rám. Ne ijedjek meg... Késő! Ez jóindulatú, nem lesz baj, de ki kell operálni. Hogy összevagdossanak? Engem? Ott? Kizárt! 

Szépen hazamentem (na jó, nem szépen, hanem bőgve, mint a záporeső), és elkezdtem utánanézni, hogy mivel tudnám én ezt a műtétet elkerülni. Természetesen összevissza kapkodtam mindenhez, próbáltam mindenbe belekapaszkodni, ami jónak tűnt. Elmentem egy dietetikushoz, összeírt nekem egy diétát - 3 hónapig csináltam, aztán abbahagytam, mert csomókban kezdett hullani a hajam. Mellette persze kipróbáltam mindent: teákat, kapszulákat, meditációt, családállítást.

Valamit javult a dolog, szilárdan hittem, hogy meg fogok gyógyulni operáció nélkül is. Aztán közel két év lavírozás után a vérzés - nem vérzés határán (voltak köztes vérzéseim, de rohamszerűek nem) megint elöntött, nem is egyszer. Újabb kör, másik orvos. Megvizsgált, és közölte, hogy nem a myoma miatt vérzek, hanem azért, mert az egész méhem be van gyulladva. Kaptam egy szekérderéknyi gyógyszert, valamivel jobb is lett - és ami a legszebb, közölte, hogy a myomát nem szabad kivenni, mert olyan helyen van, hogy elég egy rossz mozdulat műtét közben, és az egész méhemnek annyi (köszi), de ha mégsem, és utána esetleg terhes lennék valamikor, nagy eséllyel szét fog szakadni a méhem a műtéti heg mentén, benne a gyerekkel. Hurrá... Tehát nem műt meg. Szépen, logikusan levezette, értettem is, örültem is. 

Nem sokkal később visszamentem kontrollra, amikor is talált egy cisztát. Ettől kicsit letörtem, azt gondoltam, most már gyógyulok... Ezt elvileg nem kell kivenni, csak 6 cm-től - az enyém 3, és nő. Végre valami jó hír... Két hét múlva új kör. Rákszűrés, ultrahang, mikroszkóp - a myoma nőtt, a ciszta nőtt, megint be vagyok gyulladva, és kóros elváltozást talált a méhszájnál - levette a cytológiát, de ezt műteni kell, mert rák lesz belőle, és tudjak róla, hogy abba minden negyedik nő belehal...

El nem tudom mondani, mennyire magam alá kerültem. Kész, vége, feladtam. Nem vagyok kiborulós, de most emberesen sikerült. Ott tartottam, hogy ennyi volt, elértem a tűrőképességem határát, nem tudom megoldani. Aztán amikor már nem volt értelme többet sírni, összeszedtem magam, és felálltam.

Egy hét múlva elmentem egy másik orvoshoz is, nem akartam egyetlen vélemény alapján kés alá feküdni. Az a doki is megnézett minden eszközzel, és homlokegyenest az ellenkezőjét mondta, mint ez előző - a cisztát nem is találta egyáltalán, viszont azt mondta, a myomát mindenképpen ki kell venni, mert mégis attól vérzek, és amíg fogamzóképes korban vagyok, egyre csak nőni fog. A kóros elváltozás szerinte nem olyan vészes, de levett ő is egy cytológiát - annak az eredményétől függ, hogy csak a myomával akar-e műteni, vagy a kettővel együtt. Egyre jobb...

Itt megint kezdtem feladni. Ez az érvelés is logikus volt, önmagában el tudtam volna fogadni, de nekem az első is hitelesnek tűnt - akkor most kinek van igaza?... Másnap elmentem egy harmadik orvoshoz is, döntse el valamerre a dolgot, műtét vagy sem. Na és itt ültem a szék mellé majdnem...

Beszélgettünk, elmondta, hogy hat héten belül nem szabad kétszer levenni a cytológiát, mert felsértik a méhet belülről, és emiatt másodszorra hamis eredményt hozhat. Nagyszerű! Milyen jó, hogy a második doki a második cyológiai eredmény alapján akarta eldönteni, hogy operáljon-e vagy sem... Mindegy, az első döbbenet után mentünk tovább. Harmadik dokim közölte, hogy szerinte is ki kell venni a myomát, mert ha egyszer terhes leszek, jó eséllyel el fog menni miatta a baba a 28. hét körül. Na, ha valamire biztosan nem vágyom, akkor ez az... De azért megvizsgál. Még jó...

Ő is megnézett mindennel, kézzel, mikroszkóppal, ultrahanggal. Azt mondta, nem a legjobb az ultrahangjuk, de ő az elmúlt 27 évben még csak egyszer tévedett. Ééés a lényeg: nem talált semmit. Úgy értem, SEMMIT. Se cisztát, se gyulladást, se kóros elváltozást, se műteni való myomát. Azt mondta, van valami egészen pici bent, de annyira apró, hogy említésre sem érdemes. Különben is annyira kicsi a méhem, hogy egy akkora, amekkorát az előző két doki mért, el sem férne benne... Na ezt már nem tudtam hová tenni... Akkor most mi van? Akkor mitől vérzek? Megnyugtatott, hogy ez csak rosszabb lesz az évek előrehaladtával - ahogy öregszem, egyre kevesebb lesz az aktív, érett hónapom, és ez ezzel fog járni. Éljen! (Mint kiderült, anyám is küzdött ezzel vagy tíz évig...) De erre is van megoldás, kis műanyag kütyü, beteszik, és meggátolja a zuhatagszerű vérzést - ha meg mégis szeretnék szülni, kiveszik. Még nem tudom, mit gondoljak erről, de per pillanat nem is ez foglalkoztat a legjobban... 

Ettől a dokitól a "Csillagom, maga egészséges" mondattal jöttem el. Egy héten belül három különböző dologgal akartak műteni, most meg itt van a kezemben az aláírt, lepecsételt orvosi papír, hogy nincs semmi bajom. Egy nap különbséggel két ultrahangfelvétel, az egyiken be van jelölve a myoma, a másikon semmi...

Én hajlandó vagyok hinni a pánikszerű gyorsasággal lefolyt csodálatos gyógyulásokban is akár, de most egyszerűen nem fogom fel ezt az egészet. Megtelt a tároló, nem tudok több valósnak tűnő, önmagában logikus, de egyébként senki más által meg nem erősített információt befogadni egyetlen orvostól sem. Arra jutottam, hogy megvárom az első cytológia eredményét, és ha nem lesz gond, márciusig nem akarok újra nőgyógyászt látni. Az utolsó információk alapján köszönöm, jól vagyok - bármilyen képtelenül hangzik is, most ebbe fogok kapaszkodni. Elhiszem, hogy meggyógyultam, és eszerint fogok élni. Kaptam új fogamzásgátlót és diétát is, ezek maradnak, de senki nem műt semmivel. Ha van is benn valami, tavaszig nem fogok belehalni, ha már két évig kibírtam. Addig meg erősítem magamban, hogy egészséges vagyok. 

És nem sokkal ezután megjött az első, és egyben a hiteles cytológiai eredményem is.

MINDEN RENDBEN.