Itt. Most. Ez az első telem, amikor a sapka és a kesztyű nem a táskám alján utazik, hanem föl is veszem. Minden nap. Rájöttem, hogy már elég öreg vagyok ahhoz, hogy a praktikumot az esztétikum elé helyezzem. Magyarul utálom, ha fázik a fülem. :) Különben is, elég helyre kis sapkám van, azt mondják, "aranyos" vagyok benne - nem mondanám, hogy 34 évesen ez volt a fő célom, de sebaj, lehetne rosszabb is. :) A lényeg, hogy kutya hideg van...
Mostanában két dolog foglalkoztat - és egyik sem a betegség, végre. A legutóbbi "kritikus alkalom" meglepően könnyen lefutott - nagyobb rosszullétek és vödör nélkül - ez bizakodásra ad okot. Persze egy fecske még nem csinál tavaszt - különben is tél van, mint tudjuk -, de én nagyon drukkolok, hogy a többi is ilyen zökkenőmentes legyen ezek után. Ha ez bejön, meggyőződéses homeopátia-hívő leszek. És egészséges, remélem. :)
Szóval álmodozom. Álmaim mindkét tárgya elérhetetlen messzeségekben ringatózik egyelőre (sajnos), de ettől még konkrét elképzeléseim vannak. Természetesen. Álmodozni csak szabad, nem? Különben is, ha már nem is álmodik az ember, akkor mi értelme tolni a szekeret?... Ugye.
Az első egy saját, a mostaninál kicsit nagyobb lakás. Hitel és bérleti díj nélkül. Tudom, húzzam ki a kezem a biliből, de akkor is. Nem vágyom nagy dolgokra, nem akarok kacsalábon forgó palotát. (Persze arra is lennének ötleteim, ha mondjuk ötösünk lenne a lottón. Sosem lehet tudni, nem igaz? Mi van, ha egyszer bejön, nehogy már felkészületlenül érjen! :) ) Igazából csak azt szeretném, ha mindenkinek lenne egy saját, külön bejáratú ajtaja (igen, ez egy képzavar, de nekem tetszik :) ), amit magára csukhat, ha akar. Három szoba. Nem olyan eget verő kívánság szerintem. Rendszeresen átböngészem a neten a lakáshirdetéseket, nézelődöm, tervezgetek. Persze mindenki hülyének néz, hiszen nincs két egyforma forintom, de nem zavar. Nekem jól esik legalább elképzelni...
A másik nagy vágyam újra néhány helyes kis szőrös. :) Mielőtt valaki félreértene, egy kutyára gondoltam. Pontosabban kettőre. És / vagy egy macskára. Vagy inkább kettőre. :) Egy állat nem állat, depisek lesznek egész nap egyedül - kell valaki, akivel tudnak szélhámolni, meg összebújni, ha elfáradnak. Ugye. És itt összeér a két álmom: ha lenne saját lakásunk, végre lehetne kutyánk / macskánk is. (Sőt, ha meglenne a lottó ötös, azonnal nyitnék egy állat-örökbefogadó központot. Már azt is megterveztem. Az nem kerül semmibe...)
Utóbbi témában szintén követem az eseményeket (egy részét persze, hiszen sajnos annyi a gazdátlan állat, hogy lehetetlen lenne minddel egyszerre foglalkozni). Olvasom - egyebek mellett - az illatos úti állatorvos naplóját: http://eletazillatoson.hu/, nagyon-nagyon szerethető módon osztja meg a történéseket, a gazdira váró kutyusokkal együtt. Le a kalappal. Másik kedvencem Demény, a kötsög - egy örökbefogadott vizsladiktátor blogja. Szenzációs. :) És ha már így, akkor szeretném megosztani az egyik bejegyzését, ami engem eléggé szíven talált: http://demenyakotsog.cafeblog.hu/2014/01/25/macera/.
Hiszen mint tudjuk, tél van...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.