Anyám

Beteg. :(

Ez nem olyan nagy újság, amióta az eszemet tudom, mindig volt valami baja. Ha épp nem volt, akkor csinált magának. De leggyakrabban a kettőt egyszerre. 

Mindig rácsodálkozom, hogy hogy lehetünk anya és lánya, annyira különbözünk sok szempontból, amennyire két ember különbözni tud - persze ahogy öregszem, egyre több hasonlóságot vélek felfedezni, amit ha őszinte akarok lenni magamhoz, tulajdonképpen nem is bánok annyira. 

Azt gondolom, kölcsönösen tanulunk egymástól - de ezt sajnos, ami nagyon fontos lenne, nem tudom sehogy sem átadni, pedig nagyon igyekszem jó ideje: minden, azaz minden hozzáállás kérdése. Ha beteg akar lenni, akkor beteg is lesz. Nincs mese. 

Egészen kicsi korom óta látom, hogy mit csinál - hogy tudatosan kifejleszt magában egy csomó nyavalyát, és azokat utána gondosan ápolja is évtizedeken keresztül. Nagyon sok időt és energiát fektetett abba, hogy belém nevelje ugyanezt, de következetesen lerázom magamról - én pont fordítva működöm, nem is tudom megérteni, hogy lehet így élni. Figyelemfelhívásnak gondolom, aminek semmi más célja nincs a világon, mint hogy foglalkozzanak vele, ne adj Isten, emiatt jobban szeressék. Szomorú, de ez van. 

Pont ez a bajom most is. Kiderült, hogy rákos. Hurrá... Műteni kellene, de annyira rossz a szíve és a vérnyomása, hogy egy orvos sem vállalja a magas rizikó miatt. A sugárkezelést ő nem akarja, érdemi gyógyszer pedig nincs. Körbeértünk. Jó pár évvel ezelőtt is azt mondták, hogy rákos (egy másik területen), és a műtőasztalon derült ki, hogy nem is... Na, erre most semmi esély, ha senki nem mer hozzányúlni - azt mondják, ha nem is hal bele a műtétbe, nagyon nehezen fog gyógyulni, sokat fog szenvedni. Mert a ráktól nem... És ha továbbterjed?... 

Sehogy sem jó. És ami miatt a plafonon tudok lenni egy perc alatt, amikor felhív, és közli, hogy biztos van még valami, amit eltitkolnak előle az orvosok, és azért nem műtik meg, mert mindenki rosszindulatú, szemét, és mindenki ellene van. Nem elég a rák, b****a meg a ló?... :( Muszáj még valamit hozzágyártani, hogy biztosan elég sz*r legyen?... 

Nem tudom meggyőzni, hogy menjen el másik orvoshoz is, több véleményt is meg kell hallgatni. Azt nem. Mert mi van, ha azt mondják, hogy nem is halálos beteg, vagy mi az akadálya?...

Hiába mondom, hogy próbáljon meg a már említett hozzáállásán változtatni, nem is érti. Ha azt mondom, hogy az étkezéssel is sokat lehetne javítani, nem képzelem... De nekem is segített. De hát nem értem meg, hogy ő azt nem szereti? Nem, nem értem meg. Sőt, magasról teszek rá. Én sem szeretek sok mindent, de amikor a gyógyulásom múlik rajta, megeszem - vagy épp nem eszem meg, attól függ, miről van szó. Nem olyan bonyolult kicsit odafigyelni cserébe azért, hogy életben maradjon. Szerintem...

Hosszú lesz még az út, feltéve, hogy hajlandó végigjárni. Ha nem akar élni, akkor én fejre is állhatok. A legrosszabb a tehetetlenség - hiába próbálok segíteni, nem hallgat senkire, úgyis azt csinál, amit akar. A legtöbb, amit tehetek, azt hiszem, ha megpróbálom elfogadni, hogy ez az ő élete, ő dönti el, mit kezd vele.

A többi majd kiderül...