Új lehetőségek

És itt vagyok a beígért jó hírrel: új pozícióm van. Magyarul előléptettek. :) Juppijjjéééé! :)

Nem volt egy egyszerű menet, pláne, hogy nekem is meglepetés volt. 

Ott tartottam legutóbb, hogy új kollégám van, aki tök jó fej. Na, ő már nincs. Mégsem volt olyan jó fej... Szegény, nem akarom bántani, de egész egyszerűen egy másik bolygón lenne a helye. Nulla, azaz nulla társas intelligenciával rendelkezik - aranyos, okos, de fogalma sincs a csapatmunkáról, és ez baj. Olyan, mint a Kis hercegben az üzletember. Végtelenül nagy háttértudása van, és ezt alkalmazni is tudja elméletben, de ha valakivel együtt kell működnie, akkor már baj van. Sőt, meg sem hallgat senkit - úgy valóban eggyel nehezebb... 

Szóval megváltunk szegénytől - méghozzá viharos sebességgel, ami önmagában is meglepetés volt. Az én (eddig is agyon dicsért) főnököm egy nagyon rendes ember - a józan ész határain belül igen magas fokú szociális érzékenységgel van megáldva, azaz tényleg csak akkor rúg ki valakit, amikor már tarthatatlan a helyzet.

Az új kolléga két hónapot is alig húzott ki...

Én azt hittem, hogy jön majd a következő lelkes ifjú titán, hiszen többen is voltak bent interjún, de mint kiderült, én lettem az. Nem mondom, hogy nem örültem, mert nagyon is. Kicsit megszeppentem, hogy vajon fog-e menni, de aztán úgy döntöttem, hogy a főnököm elég jól ismer (hat éve együtt dolgozunk), el tudja dönteni. Sőt, hogy biztosan elég izgalmas legyen, nem is ugyanazt a pozíciót kaptam, hanem szétszedte mindhármunkét (t.i. az övét, az enyémet, és a frissen megüresedettet), és újraosztotta a feladatokat. Az eredmény először is az lett, hogy felvettünk egy új embert az én régi helyemre. Így, egy hét után azt mondom, ő végre jó választás volt. Tudom, legutóbb is ezt mondtam, de ez most más. Tényleg. :)

A másik vonatkozása a dolognak viszont az, hogy még én sem tudom pontosan a részleteket. Fokozatosan veszem át azokat a feladatokat, amiket kapok, ill. adom át az enyémből azt, amit úgy ítélek meg. Utóbbit rám bízta, és ez nagy jóság. Számomra ez a legteljesebben működtethető, és a legmagasabb eredményt produkáló helyzet: tudom, hogy mi a cél, mi a határidő, mik az eszközök, és hagynak dolgozni. Óriási. :)

Mindezek mellett nem könnyű. Gyakorlatilag három dolgot csinálok egyszerre: betanulok, betanítok, és dolgozom, hiszen a napi munkának ettől még mennie kell. Elképesztően fáradt tudok lenni, de nagyon élvezem. :)

És a(z egyik) legjobb a dologban, hogy amikor ez kiderült, napokig csak azt hallgattam a közvetlen és a szélesebb körben mozgó kollégáimtól is, hogy mennyire örülnek, és mennyire drukkoltak, hogy így legyen. Teljesen meghatódtam. :)

Ezek után pláne igyekeznem kell majd. :)