Kiköltözött az albérlőnk. Nem szép dolog, de így utólag azt mondom, hál'Istennek. A hétvégén átmentünk kitakarítani, rendet tenni. Majdnem elsírtam magam, amikor körülnéztem... Ketten együtt, úgy, hogy megállás nélkül dolgoztunk, egy majdnem üres 24 nm-es lakást 4,5 órán keresztül suvickoltunk. Szó szerint még a falat is lemostam. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy lány (!) egyedül hogy tud ennyi mocskot felhalmozni. És az még hagyján, de hogy tud élni benne?... Szerintem utoljára akkor volt kitakarítava, amikor októberben átadtuk neki... Értem én, fiatal, meg minden, nem vagyunk egyformák (szerencsére), és a többi, de azt hiszem, alapvető elvárás lehetne, hogy úgy adja vissza, ahogy kapta - tegyük hozzá, idő előtt ment el, felrúgva a szerződést, de talán jobb is így...

Visszatérve, nekem lesülne a bőr a képemről - túl azon az ordenáré redván, ami a lakásban mindenhol, de mindenhol volt, a szőnyeg begyűrve egy szekrénybe, egy sor csempe leszedve... Hogy a fenébe jön az le?... Vááááá... Na mindegy, állítólag megcsináltatja, állítólag a fennmaradt tartozását is kifizeti (no comment)...

De ezzel együtt itt az alkalom, hogy végre olyan valaki lakjon ott, aki tud vigyázni a dolgokra - van is két jelentkező, aki jónak tűnik, úgyhogy most várunk, és drukkolunk.