Hat évesek lettünk. :) Nem kevés dolgot csináltunk végig együtt, és remélem, még annál is többet fogunk a jövőben. Nagy-nagy szeretés van, amiért sokat dolgoztunk - persze jó értelemben. :) Most jöhetne egy csomó közhely, például, hogy ami nem öl meg, az megerősít, és ez így is van, de a lényeg, hogy működünk, jól működünk, és azon leszünk, hogy ez még sokáig így is maradjon. Amíg mindkettőnknek jó. :)
Ami kicsit kevésbé jó hír, hogy mintha kezdenék kissé visszacsúszni. Valahogy kéthavi ciklusokban leszek mindig egy kicsivel rosszabbul - remélem, a homeopátiás dokinéni rájön az okára, és kikever nekem valami csodabogyót, ami megoldja a dolgot. Nem szeretnék újabb kísérletezést mindenféle hormonokkal...
Ami viszont jó, hogy megkeresett egy gyerekkori barátnőm, hogy segítsek neki a most induló vállalkozásában. Olyan terület, amihez nem sok közöm volt eddig, de ez nem tart vissza. Le a kalappal előtte, ő megcsinálta azt, amit mindenki csak tervezget, de szinte senki nem lép meg: feladta a jól menő munkáját, és gyakorlatilag a nulláról indult, hogy megvalósítsa az álmát. Szép kihívás, de én hiszek benne, hogy menni fog. Ügyes, csak még nem hiszi el magáról. De idővel be kell látnia. :)
Kedvesem is váltás előtt áll. Megszűnt a régi munkahelye, és most valami más következik. Azt még nem tudjuk biztosan, mi, de már épp itt volt az ideje, úgyhogy valami jónak kell lennie. Én még mindig javíthatatlan optimista vagyok. :)
Szóval alakulunk, mint az a bizonyos púpos gyerek a prés alatt. Új dolgok jönnek, remélem, jók is lesznek. Ránk férne... Bár amíg szeretjük egymást, mindent megoldunk, és ebben tényleg hiszek. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.