Mérleg vagyok. Egyszerű és bonyolult, színes és szürke, vidám és szomorú. Mint a világ. Mint a mérleghinta: egyszer fenn, egyszer lenn...

Sosem késő :)

2014/09/04. - írta: Cirmola*

Azt figyeltem meg az utóbbi időben, hogy mindhárman jó irányban változunk. De tényleg. 

Csipolka ezerrel növöget felfelé, ez természetes - az csak a hab a tortán, hogy - anélkül, hogy elkiabálnám - egyre jobb fej, ahogy telik az idő. Nem akarom magam abban a tévhitben ringatni, hogy könnyű lesz vele mondjuk 17 évesen, de egyelőre élvezem, ami van, és próbálom vastagon megalapozni a közös jövőnket, hogy akkor is értelmezhető keretek között tudjunk majd működni. Nyilván az a cél, hogy a lehetséges legnagyobb mértékben megbízzon bennünk, és elmondja, ha valami történik vele, vagy kérdése van, vagy bármi. Nehezítő tényező, hogy nem vagyunk napi szinten részesei az életének, de talán pont ettől lesz majd könnyebb. Majd kiderül. 

Ami viszont komoly fegyvertény, azt gondolom, és az idei év szenzációja is egyben, hogy úgy tűnik, mi is fejlődőképesek vagyunk - ebben a korban ez nem kis teljesítmény. :) Nem mintha öregek lennénk, de azt mondják, felnőtt ember már nem nagyon változik. Ezek szerint mégis. :) Kedvesemnek szemmel láthatóan jót tett a nyári pihenés - nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, sőt, engedékenyebb lett, aminek én kifejezetten örülök. Az eddig több témában is automatikusan jövő "nem"-et felváltotta a sokkal kellemesebb "miért ne?", és én ettől rendkívül boldog vagyok. :)

Cserébe, ill. az eddigiek folyományaként én is sokkal lazább lettem - időnként még magam is rácsodálkozom. :) Képes vagyok egész nap az ágyon hason fekve olvasni - és csak másnap mosogatni. Én. Én! Aki élt már velem valaha, az tudja, hogy ez kb. akkora dolog, mintha azt mondtam volna, hogy felugrottam a Holdra. :) Volt egy pont a nyár elején, amikor sok mindent átértékeltünk - én is átgondoltam, hogy tulajdonképpen mi is az, ami igazán fontos, és mi az, ami nem. Kikukáztam, pontosabban elengedtem olyan dolgokat, amikhez eddig görcsösen ragaszkodtam - csak tudnám, hogy miért... Rájöttem, hogy nem dől össze a világ akkor sem, ha nem állok a sarkában folyamatosan, hogy eligazítsam - ha meg ettől kicsit ferdébb lesz valami, csak érdekesebb. :)

Esküszöm, fiatalodunk. :) Nyilván ezek a dolgok egymást generálják, hatással vagyunk egymásra, és ez jó. Most jó. Maradjon is így. :)

golden-retriever-chuppy-dog-photography-jessica-trinh-8.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://merleghinta.blog.hu/api/trackback/id/tr116668103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása