Levél Kedvesemnek

Szeretlek. 

Ennek megfelelően kezeld a következőket. De úgyis tudod.

Reagálva a tegnap estére, Csipolkáról fogok írni.

Az van, hogy nem ismerek nálad jobb apát, és ezt teljesen komolyan mondom. Azóta nem kezelem az "apa" szót szitokszóként, amióta téged ismerlek. Bár csak hallomásból, de tudod, hogy milyen volt az enyém. Még mindig nem tudom szívből azt mondani, hogy az "apám", legfeljebb biológiai értelemben használom így (mert sajnos, bármennyire is szerettem volna ha kiderül az ellenkezője, úgy néz ki, tényleg tőle származom). És mivel a saját tapasztalataim olyanok, amilyenek, sokkal hamarabb észreveszem a valódi értéket abban, amit csinálsz, és ahogy csinálod - ha én ennek a szeretetnek és elfogadásnak csak az ezredrészét megkaptam volna anno, az egész életem máshogy alakul. Nagy szavak, de tényleg így van. 

De: bármennyire is felnézek rád ezért (is), azt gondolom, ez, amit csinálsz, most már nem lesz elég. Tudod, hogy alapvetően szeretem ezt a lökött gyereket, bár nem könnyű vele. Nyilván velem sem az, de ebben a kérdésben nincs választásom. :) Teljesen egyetértek azzal, hogy mindent meg kell vele beszélni, és a maga szintjén rá kell bízni bizonyos döntéseket - de ennek két feltétele van. 1) Mivel te vagy a felnőtt, és ő még nem rendelkezik a kellő élettapasztalattal, neked kell eldönteni, hogy mit lehet rábízni, és mit nem - hiába hiszi azt, hogy mindenkinél okosabb, a világ nem fog rá vigyázni. 2) Kontrollálni kell, akár kényelmes neked, akár nem. Csak akkor lehet rábízni a döntést, ha felelősséget vállal érte - most mindenben arra játszik, hogy megússza a következményeket, és szemrebbenés nélkül igyekszik mindenkit manipulálni ennek érdekében. Sajnos az sem szempont, hogy elmondja az igazat, de enélkül nem fog menni. Természetesnek veszi, hogy megbízol benne, ami nyilván rendben is van, hiszen a gyereked - de az a nagyon nagy baj, hogy ezt ahelyett, hogy megbecsülné, összekeveri azzal, hogy neki bármit szabad. 

Ha most, még a kezdetén nem lépsz, és nem fogod rövidebbre, pillanatok alatt ki fog csúszni a kezedből. Tudom, hogy szereted, és pont ez a lényeg. A szeretet nem azonos azzal, hogy jaj, nehogy megbántsam a kis lelkét, inkább én engedek. Ehhez hozzájön, hogy te is struccpolitikát folytatsz: inkább ne beszéljünk a problémáról, mert akkor olyan, mintha nem is lenne - különben is konfrontálódni kellemetlen dolog. Az. De veled ellentétben neki most formálódik a személyisége, most alakítja ki a szabályokat, amik szerint élni fog felnőttként. Ha most nem véded meg attól, hogy rosszul csinálja, nagyon kemény lesz neki a felnőtt élet, és nem csak az ő hibájából - ő most még nem tudja, de te már igen. És neked kell lépni, akkor is, ha az adott pillanatban nem esik jól, pont azért, mert szereted, és nem mindegy, mi lesz vele. 

Ha abban nő fel, hogy mindent megúszhat következmények nélkül, óriási pofonokat fog kapni, és nem fogja érteni, hogy miért. Nem beszélve arról, hogy te vagy a férfimintája. Egyikőtöknek sem lesz jó, ha hagyod magad baleknak nézni... Sem apaként, sem férfiként - és neki sem lesz jó, ha akár veled szemben, akár majd a párkapcsolataiban arra fog hajtani, hogy lépten-nyomon csak a kiskapukat és a kifogásokat keresse. Nem lehet mindenkit hülyére venni...

Tudom, hogy a legjobbat akarod neki, de azt gondolom, hogy rá kellene szabnod - nálad működne az a módszer, amit alkalmazol, de ő nem te vagy. És már rég nem az a  bűbájos, bújós kislány a szőke copffal - nagy melák kamasz, aki azt hiszi, hogy most rántotta ki a világot a fenekéből, és az csak körülötte forog - és ennek megfelelően is kell kezelni. Ha most nem tanulja meg az alapvető tiszteletet másokkal szemben, ha nem tanulja meg, hogy vállalja fel a következményeit annak, amit mond vagy tesz, óriási bajok lesznek. Nem lehet úgy élni, hogy mindenkit degeneráltnak néz maga körül, de ha gond van, megpróbálja magát behízelegni valakihez, aki a leghasznosabbnak tűnik - lásd be, hogy ez van. Ha nem tetszik neki, amit mondasz, hozzám jön, ha fordítva, akkor hozzád - mindegy, csak a könnyebbik végét tudja megfogni. Ez nem jó így. Pillanatok alatt el fog tőle fordulni mindenki.

Az sem jó, hogy neki csak jogai vannak, de kötelességei nincsenek - egy család tagjának lenni egyáltalán nem azt jelenti, hogy neki minden jár, de nem kell érte tenni semmit. Ha hagyod, a fejedre fog nőni. Én azt látom, hogy a rábeszélés önmagában mit sem ér. Nem mondom, hogy nem tudsz a lelkére hatni, de ez még egyedül nem tartja vissza a világon semmitől - vagy fordítva, nem mozdul meg tőle. Hidd el, neki is szüksége van a korlátokra, amiken belül biztonságosan tud mozogni - mind a jogok, mind a kötelezettségek tekintetében - most még jobban, mint valaha. Most már nem arról van szó, hogy leesik-e a hintáról, és felhorzsolja-e a térdét...

Ez az én véleményem, azt hasznosítasz belőle, amit jónak látsz. 

Szeretlek.