Komolyan mondom, vastagon tele - hogy egy barátnőmet idézzem - a kiscsibés napozóm...
Tegnap megtalált valami idióta - és ezt most szó szerint értem. Pár napja csörög a telefonom, ismeretlen szám, felveszem, ismeretlen férfi, köszön, egy másik ismeretlent keres. Mondom neki kedvesen, hogy rossz számot hívott, itt nincs ilyen. Eddig rendben is van, valamit rosszul írt fel vagy félrenyomott, előfordul. Tegnap újra. Megint elmondtam ugyanazt. Kér perc múlva ismét. Nem vettem fel. Újabb két perc, csörög. Itt már kezdett bosszantani, ingerültebben is elmondtam, hogy nem ismerem, akit keres, ne hívogasson. Mintha mi se történt volna, kis idő múlva újra csörög. Na itt elborult az agyam, vastagon elküldtem melegebb éghajlatra, még azt is kilátásba helyeztem, hogy feljelentem zaklatásért. Nem vagyok az a feljelentgető típus, de nagyon rosszul viselem, ha csesztetnek. Már elnézést. A válasz: milyen kedves hangom van. Na meg az édesanyjának is biztosan nagyon kedves hangja van, legyen szíves a továbbiakban őt hívogatni. Röhögés. A délután folyamán még nagyjából tízszer hívott, hol kinyomtam, hol odatartottam a rádióhoz, menjen csak a számlája, közben mondhatja, ha akarja. Olyan is volt, hogy csak hagytam csörögni. Egyszer Kedvesem is felvette, akkor letette. Nahát... És a legszebb az egészben, hogy az agyatlan barom még csak le se tiltotta a számát. El sem tudom képzelni, hogy lehet valaki ilyen végtelenül primitív és ostoba... Este sikerült elérnem a szolgáltatót, hogy tiltsák le nekem - a telefonomat kb. egy órán át masszíroztam, de nem találtam ilyen opciót. Sajnos ők csak mindent vagy semmit alapon tudnak letiltani, de van ilyen alkalmazás, töltsem le. Le is töltöttem, beállítottam, azóta áldott csend van. Remélem, még megpróbálja a hülye vagy ötvenszer, és megüti a guta közben...
A másik anyám. Többedszer hagyta benne a postaládában a komplett kulcscsomót, elment valahova, és valaki kivette közben. Ezer szerencséje, hogy eddig mindig egy normális szomszéd volt, és visszaadták neki - mondjuk most elég nagy kört kellett futnia érte. Ilyenkor üvöltözni tudnék. Meséli, és közben röhög. ??? Hiába mondom, hogy ez nem vicces - hogy jut haza, mi lesz, ha valaki elviszi és éjjel kipakolják, vagy lemásoltatja, és visszateszi a postaládába, lehet, hogy ki se derül, stb. Persze, ő tudja, hogy nem vicces, és röhög. Mondtam, hogy akassza a nyakába, de nyilván nem fogja.
Tudom, hogy nem direkt csinálja, de mostanában akármit mondunk neki, elfelejti, heti rendszerességgel esik hasra a buszon, és/vagy rossz irányba száll fel, benne hagyja a kulcsot a postaládában... Aggódom. Fogalmam sincs, mit kellene csinálnunk. Meddig kell várni? Amíg történik valami? És mi lesz utána?...
De legalább Csipolka tök normális és kedves volt a hétvégén. Ritka tünemény, de remélem, rászokik. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.