Tiszta hülye ez az idő. Hétfőn csodás napsütés, gyalog mentem haza a munkából az erdőn keresztül a Hármashatárhegy derekán, és elmondhatatlanul élveztem. Ilyenkor mindig feltöltődöm, és nemcsak a természet közelségétől - van a helynek valami nagyon erős kisugárzása, ami mindig elkap, ha arra járok.

Ezzel szemben tegnap reggel majdnem elsírtam magam, amikor kinéztem az ablakon, és megláttam, hogy megint esik a hó... Gondoltam, úgy csinálok, mint Micimackó, visszafekszem aludni, és megvárom, amíg elmúlik (Kedvenc Főnököm értékelte volna valószínűleg :)). Persze kénytelen voltam elindulni, de sűrű, tömött sorokban szidtam az időjárást közben. És hát, hogy anyámat idézzem, nem akarásnak nyögés a vége, jól el is késtem. Ezt is értékelte a főnököm...

De ma! Újra csodás napsütés! Kicsit bizalmatlan vagyok vele, de azt mondják, most már megmarad. Legyen úgy. :) Mondjuk a szél nélkül még kibírnám, de nem akarok telhetetlen lenni, a tegnapihoz képest ez is óriási előrelépés. Tegyük hozzá, reggel kiléptem a kapun, hunyorogtam kicsit, mert a szemembe sütött a Nap, de mit bántam én, élveztem a kellemes időt - egészen a sarokig. Kitettem a lábam a ház takarásából, és majdnem felborított a szél. Persze számítanom kellett volna rá, hiszen anyám már kora reggel megírta sms-ben, hogy fúj a szél. Mint mindig. Hideg van, meleg van, esik az eső, fúj a szél. Évtizedek óta próbálom megfejteni, hogy ennek mi értelme van, hiszen nekünk is van ablakunk, tehát feltételezhető, hogy látjuk, mi van kint. (Az olyan zavaró tényezőket, mint időjárás-jelentés, nem is említem.) Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy a) anyám valamilyen időtorzulás áldozata, és hiába telt el azóta közel harminc év, ő még mindig abban él, hogy én az óvodába indulok reggelente, vagy b) esetleg azt gondolja, hogy egy másik bolygón élünk (ez nekem egyébként szilárd meggyőződésem), és feltétlenül tájékoztatnia kell a földi időjárásról, hogy időben fel tudjak készülni...

Na mindegy, süt a Nap, a többi nem fontos. :) Egy dolog van csak, amit sajnálok a tél elmúltával, és az ő:

Az utcánkban csinálta valaki - amíg hideg volt, heteken át ott figyelt. Amikor jöttem-mentem, mindig fülig szaladt a szám, amikor megláttam - pökhendi kis alak, de nagyon helyes darab. :) Volt... Ez van. Kár érte, de remélem, lassan átveszik a helyét a virágok, és végre tényleg, igazából, teljes erőből kitör a tavasz! :)