Ez van, vállalom: ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb leszek. Na jó, ez hülyeség, mindig is ilyen voltam. :)
Az összes eddigi igyekezetem ellenére, hogy meggyőzzem magam a váltás helyességéről, mégis maradok... Kedvenc Főnököm előállt egy kedvező javaslattal, miszerint nem is járnék olyan rosszul, ha mégsem mennék el - nem mondom, nem kellett sokáig győzködnie... A dolog gesztusértéke sokkal jobban meghatott, mint maga az ajánlat - itt tényleg akarnak engem. Engem akarnak! A nagyobb meló az volt, amíg saját magammal tisztáztam, hogy mit is szeretnék valójában - bár a végeredmény gyakorlatilag borítékolható volt: most is, mint egész életemben mindig, szívből döntöttem, és nem észből. Anyagilag nem lesz akkora lépés, de erősen benne van a feljődés lehetősége, csak nem ott, ahonnan eddig néztem. Ahányszor ezen gondolkodtam, mindig arra jutottam, hogy a fene vigye el, az összes nyűg és megszorítás ellenére, amit az utóbbi időben a nyakunkba sóztak, én még mindig szeretek itt dolgozni. Bízom benne, hogy a fenti beszélgetésünk után lassan jó irányba fordulnak a dolgok - az meg, hogy megtalálom-e benne azt az örömöt, amit az első években, végülis csak rajtam múlik - ha sok szabad kapacitásom marad, legfeljebb tanulok mellette, mint régen.
Anyám egyszer nagyon letolt, hogy én mindig csak kiszállok, ha nem megy, és nem próbálom meg megjavítani (párkapcsolatról volt szó, és nem is volt igaza, de most mégis eszembe jutott) - azt hiszem, ha még látok benne fantáziát, megéri küzdeni vele/érte. A küszöbről fordultam vissza, de nem tudtam átlépni - úgy tűnik, mégsincs itt az ideje a váltásnak. Ha menni kell, úgyis lesz hova, ebben biztos vagyok.
Mint ahogy abban is, hogy ha már mindketten letettük a voksunkat a folytatás mellett, akkor az a jobbítás kezdete lesz - össze kell kapnunk magunkat, mert egy ilyen döntésnek súlya van, és ezt nem lehet eljátszani még egyszer, egyik oldalról sem.
Most, hogy eldöntöttem, keményen meg is kell dolgoznom érte, hogy ne bánjam meg - szép feladat lesz, de nem is érdekelne, ha túl egyszerű lenne... :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.