Az évszázad esküvője :)

...mondta Kedvesem. És tényleg. :)

Tegnap Eszter és Gábor hivatalosan is összekötötte az életét. 

Nem gondoltam volna, hogy én még meg fogok valamin hatódni. Pedig de. Nem is egyszer. És nem azért, mert olyan szentimentális lettem, hanem mert ennyi szeretetet rég éreztem egy helyen koncentrálódni. Az első pillanattól az utolsóig olyan volt, mintha tényleg egy nagy család lettünk volna - pedig nem voltunk kevesen, és sok embert akkor láttam életemben először. Tulajdonképpen a vendégek legnagyobb részét. Ennek ellenére egy másodpercre sem éreztem azt, hogy idegenek között lennék - ez nagyon nagy dolog. 

Kezdve a szervezéssel - annyira odafigyeltek minden apró részletre, egyszer sem fordult elő, hogy ne tudtuk volna, mi következik, mit hol találunk, kinek hol a helye, stb. Gyönyörű volt minden, ünnepélyes, de mégis emberi - nem volt giccses, nem volt túlzó, és mindenből áradt egy végtelenül kedves, vidám, és egyszerre ünnepi hangulat: itt valami különleges történik, aminek jó a részese lenni. 

Most éreztem esküvőn először - beleértve a sajátomat is -, hogy ez mennyire nagy dolog valójában. Ez most tényleg arról szól, hogy két ember egy mindennél erősebb szövetséget köt egymással - és nekik elhiszem, hogy ez valóban egy életre szól. Hogy is lehetne másképp? Összetartoznak és kész. :)

Annyira aranyosak voltak, annyira áradt belőlük az öröm és a szeretet, hogy mindenkinek jutott belőle - és mindenki vissza is tükrözte ezt. Ez volt benne a legjobb: csordultig megtelt a szívem jó érzésekkel, és bármerre néztem, mindenkin ugyanezt láttam. Őszintén. És ez az, amiért ez volt az évszázad esküvője. 

Köszönjük, hogy ott lehettünk. Köszönjük, hogy megosztottátok velünk ezt az örömöt. :)

Eszter és Gábor, legyetek nagyon boldogok! :)