Alakulunk...

...mint a púpos gyerek a prés alatt. 

Ezt "apám" mondta mindig anno. Csipolka szerint furcsa, hogy ilyeneket mondok. Meg furcsa, hogy ugrálok és sikítozok egy koncerten, meg furcsa, hogy táncolunk Apával. Simán cikik vagyunk neki. Én meg csak nevetek nagyokat, és remekül szórakozom rajta. Utóbbit csak titokban, persze. :)

Vicces, hogy ugyanezen akadt fenn anyám is nemrég. Pedig én mindig is ilyen voltam, csak ők nem jártak velem soha szórakozni. Anyám gyanús, hogy már ilyen marad, soha nem lesz lazább - a gyereken viszont még lehet csiszolni egy kicsit, legalábbis remélem. A komoly 14 éves fejével szinte mozdulatlanul, szálegyenes derékkal ülte végig azt a koncertet, amit én szemrebbenés nélkül végigugráltam. Mint mindig. Persze ha más csinálja, az tök jó, mert ők nem velünk vannak. Miatta égjen a saját gyereke. :) Hehe, és még nem is látott igazán tombolni, vagy asztalon táncolni. Kiszaladna a világból... :)

Pedig ő is ilyen lesz. Tuti. Sőt, belül már most is ilyen, csak még nem meri bevállalni. Azt mondta, nagyon-nagyon jó volt, csak épp ez kívülről elég visszafogottan látszott meg rajta. Meg kell tanulnia tojni a világra, és csak azért jól érezni magát, hogy jól érezze magát. Nyilván nem könnyű, főleg tizenévesen, de már nagyon sokat fejlődtünk. Eljött velünk (!) koncertre (!), gyalog (!), sok ember közé (!), mi Apával fröccsöt ittunk (!), és ha pisilni kellett, szó nélkül bevállalta a konténeres vécét (!). Igaz, azon szintén fennakadt egy kicsit, amikor nem volt kedvem sorban állni, és simán bementem a fiúkhoz, de nem is baj, neki még nem kell erre rászokni - majd ha olyan sokat próbált csataló lesz, mint én, és már nem lepődik meg semmin. :)

Szóval határozott fejlődést mutat a kisasszony, és ennek mindketten nagyon örülünk, Kedvesem és én is. Tréningezik a fesztiválokra, bár az még kemény dió lesz neki. Vagy nem. Ha így folytatja, ő lesz a legkeményebb. :)

Vicces, ahogy megismeri a másik oldalunkat is, és rácsodálkozik. Kiderül, hogy mi is voltunk - mit voltunk, vagyunk - fiatalok, mi is bulizunk, élünk, nem csak otthon ülünk, és komolykodunk egész nap. Azt még nem látja, hogy eddig is mehettünk volna együtt is, csak pont ő volt az, aki miatt nem lehetett, de majd belejön. Még azt sem látja, hogy az ember egy bizonyos kor (vagy tapasztalat) után már sokkal inkább megéli a(z élet)stílusát, mint amennyire külsőségekkel ki akarja fejezni mindig, minden áron. A rock and roll nem egy tánc, mint tudjuk. :) 

Szóval kicsit szorongva, de elindult végre, és ez jó. Nyilván nem szabad tolni, meg elijeszteni sem akarjuk, de próbálunk egy kis bátorságot önteni belé - anélkül, hogy átesne a ló túloldalára. Amire viszont hajlamos, de nem lehet mindig fogni a kezét. Szegény, nem lehet könnyű neki, annyiféle különböző hatás éri (az anyja, az iskola, mi, stb.), és maga sem tudja, milyen is lesz ő valójában - abban csak reménykedünk, hogy a sokféle példából majd kimazsolázza azokat, amiket tényleg érdemes követni. Amúgy meg találja ki szépen saját magát - szerintem menni fog. :)

Egyelőre talán a legfontosabb, hogy végre kezd alkalmazkodni. Ez hatalmas előrelépés, tekintve, hogy eddig körülötte forgott a világ. Szerinte legalábbis. Most azt kellene megértenie, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni (ugye, a ló meg az ő oldalai...) - és nem is lehet. Kell pár (kevés) olyan ember, akinek ad a véleményére, hiszen mindig kell, aki tükröt tart, a többiekkel meg nem kell foglalkozni. De: nem összetévesztendő az, hogy egyáltalán nem számít, valaki mit gondol róla, azzal, hogy mindenkire magasról tesz. Ez is szép lecke lesz, amit nekünk sem szabad elfelejteni átadni, ha itt lesz az ideje. Vagy talán már itt is van. 

Érezze jól magát, csináljon, amit akar, amíg nem bánt vele senkit - ez nagyon fontos. És szintén nem egyszerű. Nem is gondolom, hogy rövid idő alatt menni fog, bele fog kerülni néhány pofonváltásba az élettel, mire helyre teszi magában, és magát az életében, de nem féltem. Azt hiszem...

Ha marad az irány, amit most látunk, akkor jó lesz. A többiben meg csak bízni tudunk, és ott lenni, ha szükséges. Remélem, mi sem rontjuk el. 

Kalandra fel! :)