A kamaszkor margójára

Egyszer, majd ha elég érett leszel rá, átküldöm neked a blog linkjét - addig meg gyűjtöm az élményeket, tapasztalatokat - lásd te is, hogy kívülről milyen volt. Ezt a bejegyzést most kifejezetten neked írom, Csipolka - remélem, időben rájössz majd pár dologra...

Először is szeretném leszögezni, hogy igen, én is voltam kamasz. Apa is, Nagyi is, mindenki. Mi sem voltunk egyszerűek, én legalábbis biztosan nem - képzeld el, még emlékszem rá, annak ellenére, hogy az előző évezredben volt.

Velem sem volt könnyű. Azért írom, hogy "sem", mert bizony veled sem az. Meg azért is, hogy ne érezd azt, hogy hegyibeszédet akarok tartani, mintha én tökéletes lennék. Nem vagyok. Pont ezért megértem, hogy ez az időszak neked sem egy leányálom, nem is várom el tőled, hogy mindig kisangyal legyél. Sőt, meg is ijednék, hogy valami bajod van... Tessék csak lázadni, kibújni azokból a szerepekből, amiket nem érzel a magadénak. Keresd meg a saját utadat, újíts, fedezd fel a világot, találd meg benne a helyedet - de ésszel. És ami még fontosabb, szívvel. Anélkül nem fog menni.

Akár tetszik, akár nem, vannak alapvető dolgok az életben, amik mindenkire vonatkoznak, kivétel nélkül. Ilyen például, hogy odafigyelünk egymásra. Hogy néha magunk elé helyezzük azokat, akiket szeretünk. Hogy képesek vagyunk csendben a hátérbe húzódni, ha a másik érdekei úgy kívánják - és ezalatt nem azt értem, hogy dúlva-fúlva, mélységes önsajnálatba burkolózva elvonulunk, hanem hogy biztosítjuk őt a szeretetünkről, ott vagyunk, ha szüksége van ránk, de közben hagyjuk őt érvényesülni. És nem rontjuk el az örömét csak azért, mert nem rólunk szól. Ugye?... Vagy előre készülünk, mert tudjuk, hogy családi ünnep lesz, és kitaláljuk, elkészítjük az ajándékot azoknak, akiket szeretünk. Nem az orruk előtt, századszori noszogatásra, grimaszolva, csak azért, mert "kötelező". Nem, nem kötelező. Azért készítünk ajándékot, hogy ezzel is kimutassuk a másiknak, hogy fontos nekünk, és szeretnénk neki örömet szerezni. Te persze mindig számítasz arra, hogy kapsz valamit, ugye? Mert ez természetes. Végtelenül visszatetsző és elszomorító, hogy te hónapokkal előtte benyújtod a listát, hogy kitől mit vársz el, de amikor másról van szó, nagy ívben tojsz rá. Nagyon nagy pofonokat fogsz még kapni az élettől, ha soha nem nézel körül, mindig csak magaddal törődsz...

Nyugodtan felhúzhatod az orrod ezen is, nincs megtiltva. De jobban járnál, ha inkább elgondolkodnál rajta. Mi szeretünk, de nem leszünk mindig ott, hogy kihúzzunk a sz*rból. Azon kívül nekünk is van lelkivilágunk, nem csak neked - ne kísérletezz vele, hogy mennyit bír...

Van az a kor, amikor a gyereknek még alanyi jogon jár minden - de van egy rossz hírem: te már rég kinőttél belőle. Tetszik, nem tetszik, felelősséget kell vállalnod a saját dolgaidért - és hiába hiszed azt, nem jár mindenért automatikusan bocsánat.

Még egyszer mondom: mi szeretünk, nem akarunk bántani, igyekszünk a helyes irányba terelgetni - mert ez, amerre haladsz, neked sem lesz jó, csak még nem látod. De nélküled nem fog menni.

Igen, segítünk. Itt leszünk, ahogy eddig is. Nem elvadítani akarunk, épp ellenkezőleg. Nem azt akarjuk megmondani, hogy mit csinálj, mit gondolj - te is el fogod követni azokat a hibákat, amiket el kell követned, ha fejre állunk, akkor is. Nem tudunk sem megvédeni, sem megakadályozni, csak támpontokat akarunk adni, amik minden helyzetben segíteni fognak.

Mint a szeretet, amit igenis ki kell mutatni. Melós egy dolog, de az élet valójában erről szól. Szeretni másokat, tenni értük, és akkor téged is szeretni fognak.

Gondold meg, megéri. <3

                                                                                                                                  A kép illusztráció