...már amikor nem zuhog az eső. Hihetetlen ez a hülye időjárás... Akárhova is mentünk ezen a nyáron - vitorlázni, nyaralni, fesztiválozni -, tuti, hogy megáztunk. Nem is egyszer.
De ettől függetlenül azt hiszem, maximális sikertörténetnek könyvelhetjük el ezt a nyarat. Csipolka (nem akarom elkiabálni, de) úgy tűnik, tényleg kezdi összekapni magát. Idén sem pakolt hisztit a nyaralós táskájába, hála Istennek, kedves és nyugodt volt végig. Ennek köszönhetően mi is, és ez jó. Nagyon jó. Még a végén kiderül, hogy tényleg lehetséges a pihenés a családi nyaraláson. :)
És ugye a legnagyobb szerelem, amit mindennél jobban várunk minden évben, a maximus imádatus a köbön, az Ördögkatlan Fesztivál. Ha tudnék, most pirossal írnék. :) Nagyon-nagyon-nagyon jó volt most is. Óriási élmény még mindig, hogy mindenki kedves, mindenki jófej, az eddig ismeretlen arcok is, és a régiek is - hogy megismernek, hogy olyan, mintha nem is egy éve, hanem az előző héten váltunk volna el. A programok is szenzációsak még mindig. Minden évben tudjuk, hogy mire számítsunk, stabilan hozzák a magas színvonalat - és mégis mindig meg tudnak újulni. Olyan, mintha egy mesekönyvbe költöznénk egy hétre. :) Csodálatosan fel tudunk töltődni még mindig, és csak ez számít - észre se vesszük az esőt, a sarat, vagy hogy elfogy a meleg víz. Kit érdekel? Csak egy példa: lejött egy kedves ismerősünk, akinek aznap volt a szülinapja - ezt viszont mi nem tudtuk, ott derült ki. Kedvesem térült - fordult, megkérdezett valakit, az megkérdezett még valakit, és öt perc múlva ott állt mellettünk egy addig ismeretlen srác egy gitárral, hogy eljátssza neki a "boldog szülinapot" - perceken belül lett mellette a semmiből egy trombitás is, és nem sokkal később egy csörgődobos. Látták, hogy zene lesz, és jöttek, hogy beszállnak. Utóbbi srác nem sokkal később már a nagyszínpadon zenélt az esti koncerten. De előtte olyan helyre kis hangulatot csináltak, hogy még. És még csak nem is találkoztunk előtte, de nem számított - együtt voltunk ott, és ez elég volt. És ez csak egy példa a sok közül. :) Az a gondolatom támadt az utolsó napon, hogy legszívesebben lefeküdnék a földre, és megölelném az egész helyet egyszerre. És el sem engedném sokáig. Persze haza kellett jönnünk a végén, de a jó érzések - mint minden évben - még sokáig ki fognak tartani.
Lassan Kedvesemnek is véget ér a hosszúra nyúlt nyári szabadsága - célegyenesben van két munkahellyel is, már csak alá kell írnia valamelyiket. Azt hiszem, példásan hoztuk ezt a három hónapot, sikerült nyugodtan és derűsen végigcsinálni, ami nem kis dolog. Gondolatban meg is veregetem a vállunkat. :)
Nálam még nem futott le minden, de talán lassacskán alakul. Közvetlenül a nyári szabi előtt felmondott a kollégám, akivel közel hat évig együtt dolgoztunk. Nem lesz könnyű a következő időszak, sem az, hogy egyelőre az ő munkáját is át kell venni, sem az, amíg meglesz és betanul az utódja - de hát úgy szép, ha zajlik, mint tudjuk.
Nem aggódom, most van bőven élményanyag, ami a semmiből is mosolyra fakaszt. Nem hozhat ki semmi a sodromból. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.