Na még egy kis kamaszkóóór

Újabb Csipolka-szösszenet. Ha így folytatjuk, lesz még bőven - de sebaj, egyszer csak áthatol a lila ködön...

Ezt most azért írom le, mert nem vagyok kíváncsi az unott arcodra, meg a vállvonogatásra. A véget nem érő kifogásokra meg különösen nem. Olvasd el, dolgozd fel, aztán ha alkalmasnak érzed rá az időt, megbeszéljük.

Mint mondtam, én értem. Azt szoktam mondani, hogy az enyém a világ összes türelme, és ez általában igaz is. De vannak dolgok, amik pillanatok alatt kihoznak a sodromból. Például a tuskóság. 

Nyugodtan sértődj meg, az úgyis jól megy, engem meg a legkevésbé sem érdekel. Lehet, hogy mindenki igyekszik a legnagyobb mértékben vattába csomagolni a kis lelkedet, de én nem fogom. Normálisan és kedvesen fogok veled beszélni, ahogy eddig is, egészen addig, amíg te is úgy beszélsz velem. Ha meg nem megy, magadra vess - én nem vagyok boxzsák, ha beszólsz, visszaszólok, ilyen egyszerű.

Azért, ahogy Anyáddal beszélsz, szégyellhetnéd magad - a szó legkomolyabb értelmében. Csak az a baj, hogy úgy tűnik, te erre képtelen vagy. Azt mondtad, a te dolgod. Rendben, legyen az, én nem fogok beleszólni - de néhány dolgot azért tarts észben (hiszen amellett, hogy meglehetősen önző, öntelt és ostoba módon vagy képes viselkedni, semmiképpen sem vagy hülye. Ennek ellenére külön felhívom a figyelmed a "vagy képes viselkedni" szavakra, hiszen tudom, mennyire szereted megragadni az összes alkalmat, amikor szerinted mindenki ellened van. Tehát még egyszer: nem ilyen vagy, így viselkedsz.) Vissza az alap témára: amikor kiabálsz Anyáddal, és elküldöd melegebb éghajlatra, gondolj arra, mit éreztél akkor, amikor egyik este később ment haza, és cérnavékony hangon nyöszörögtél, mert meg voltál ijedve... Az persze nem jutott eszedbe, hogy felhívj valakit a szomszédból - nincs meg a számuk, mert hónapok óta nem volt fontos beírni az új telefonodba. És azóta vajon beírtad? És ha már ez a helyzet, Apádat miért nem csörgetted meg legalább? Vagy a keresztanyádat? Ilyenkor nem vagy olyan nagylány, csak amikor biztonságban érzed magad, mert Anyád mögötted van, ugye? 

És még valami: ha csak akkor vagy kedves, amikor szükséged van valamire, pillanatok alatt el fog fordulni tőled mindenki - nem fogod érteni, hogy miért maradsz egyedül. Ha meg akkor sem, és ahelyett, hogy megkérnél valakit, hogy segítsen, leosztasz mindenkit magad körül, tényleg nagy kakiban leszel. Te fogod magad állati rosszul érezni, hogy lejjebb kell adnod az arcodat - hidd el, látjuk, milyen szép nagyra növeszted, nem kell minden alkalommal felhívnod rá a figyelmet. 

Bár nem kérted, adnék egy tanácsot - nem bonyolult, menni fog: gondolkodj. És ha már nem gondolkodsz, kérj segítséget - de semmiképpen se büntess másokat azért, mert te elbaltáztál valamit. Ha pontosan tudod már napokkal előre, hogy szükséged lesz valamire, akkor beszéld meg azzal, akire tartozik - ne az utolsó pillanatban üvöltözz olyan emberekkel, akik nem tehetnek semmiről, és csak segíteni akarnak. Elhiszem, hogy dühös vagy, de csak egyvalakire lehetsz: saját magadra. Ha időben gondolkodsz, mindent meg lehet oldani kedvesen, nyugodtan, és nem csinálsz magadból bazári majmot - és ami még fontosabb, nem bántasz meg senkit. Ne gondold azt, hogy te büntetlenül bárki fejéhez vághatsz minden sz*rt, azt meg pláne ne gondold, hogy egy semmit sem érő, átlátszó bocsánatkéréssel megoldhatod. Persze csak ha az érdekeid úgy kívánják... 

Én tényleg azt hittem, hogy megértetted, amit Apa mondott neked az üres szavakról, meg a manipulálásról. Tényleg nem látod, hogy mi történik? Nem látod, hogy hasztalanul próbálsz hülyének nézni, és befolyásolni mindenkit magad körül, az emberek - legalábbis a felnőttek biztosan - átlátnak rajtad?...

Az a helyzet, hogy én nem vagyok az anyád. Megelőzlek, mielőtt a fejemhez vágnád - jó lenne, ha nem arra gyúrnál, hogy azt érezzem, hála Istennek... És mivel nem vagyok az anyád, nálam nincs végtelen számú mindent-megbocsájtok-kredit. Ha nagyon sokáig ugrálsz az idegeimen, előbb-utóbb azt fogom mondani, hogy elég volt, nem vesződöm veled, ha nem vagy képes normális ember módjára viselkedni, és hidd el, az nem nekem lesz rosszabb. Tudom, hogy most azt gondolod, pont lesz*rod, de ha rám hallgatsz, nem ezt az utat választod. Nem várom el tőled, hogy most felfogj mindent, ami körülötted történik, hiszen - veled ellentétben - én tudom, hogy még keveset tudsz az élet dolgairól. Nem nézlek sem hülyének, sem gyereknek, de én már jóval több mindent megéltem, mint te - remélhetőleg ezek egy részét neked nem kell majd. Nyugodtan gondolhatod azt, hogy te már most okosabb vagy nálam - nem én foglak meggyőzni az ellenkezőjéről, hanem a tapasztalat. 

Választhatsz: vagy ténylegesen elvadítasz (majdnem) mindenkit magad mellől, vagy megpróbálsz hallgatni ránk, hátha mégsem csak rosszat akarunk neked. Még kísérletezhetsz egy darabig, de a saját életedet is megkönnyítenéd, ha gondolkodnál egy kicsit - nem azon, hogy mennyire sajnálod önmagadat, hanem azon, amit itt leírtam. Tudom, hogy értelmes és érző emberke vagy, jó lenne, ha eszerint próbálnál meg működni. 

Én nem fogok ezen egy pillanatig sem görcsölni. Továbbra is nagyon szívesen segítek bármiben, de csak akkor, ha partner vagy benne.

És hidd el, akkor is látom rajtad, ha nem vagy őszinte, ha nem mondom. 

Szólj, ha szeretnél beszélgetni.

<3