Levél Csipolkának

Ez egy ilyen időszak.

Elárulok egy titkot: nem te találtad fel a kamaszodást. Az, amilyennek minket most látsz, egy hosszú folyamat eredménye - évek, sőt évtizedek alatt alakult ki, rengeteg munka, és számtalan elkövetett hiba árán. Mi sem ilyenek voltunk tizenévesen. (Hogy ez jó vagy rossz, azt döntsd el te.)

Apáról nem tudok érdemben nyilatkozni, erről leginkább Nagyit kellene megkérdezned - nyugodtan, örülni fog neki! De úgy sejtem, vele sem volt virágos felvonulás. Ami azt illeti, velem egészen biztosan nem. Nem voltam egy kifejezett matyóhímzés...

Máshonnan indultunk, és máshova is fogunk érkezni - de a nyilvánvaló különbségek ellenére azt gondolom, rengeteg a hasonlóság is, és talán tudok pár gondolattal szolgálni, ami segíthet. Azt hasznosítasz belőle, amit jónak látsz, rád bízom.

Már hallom is, ahogy azt mondod, hogy persze, mert nekem nem volt pattanásos a bőröm, zsíros a hajam, stb. Valóban nem volt. Ez egyfelől adottság, szerencsém volt, másfelől viszont nagy szerepe volt benne annak, hogy nem piszkáltam őket - odafigyeltem a tisztálkodásra, ahogy most is, és ennyi. Hidd el, minél többet sanyargatod mind a bőrödet, mind a hajadat, annál nehezebben regenerálódnak. Itt a nyár, remek alkalom, hogy hagyd egy kicsit pihenni őket. 

A másik a sport. Tudom, hogy neked kevesebb a mozgásigényed, mint nekem, nem is elvárás, hogy annyit eddzél - de ha most nem fogod meg a kilókat, később vért fogsz izzadni, hogy megszabadulj tőlük. Ezt kb. 20 éves tapasztalatból mondom. Nem azért, hogy piszkáljalak, hanem mert tudom, hogy te is könnyen felkapkodod a kilókat, és azt is tudom, hogy zavar a súlyod. Engem is zavart anno - nem voltam kövér, de soványnak sem nevezhető, és emiatt rendszeresen szívták a véremet a suliban. Te ezt még simán megelőzheted. Hidd el, nem kellene sok, hogy bombázó legyél, minden adottságod megvan hozzá. Most is csinos vagy, és nagyon jól haladsz az evéssel is - csak kicsit kellene figyelned, hogy elhagyd a nasit, és rászokj a rendszeres mozgásra - nagyon jó érzés úgy felöltözni, és kimenni az utcára, hogy büszke vagy magadra. 

És most jön az, ami tényleg számít. Nyilván a fentiek is rendkívül fontosak most, ezért is kezdtem ezzel - de ez el fog múlni. A pattanások is elmúlnak, és te is megtalálod saját magadat ott legbelül. És ha belül nyugi lesz, az kívül is látszódni fog - és ez fontosabb minden sminknél, minden ruhánál, és még annál is, hogy milyen színű a hajad. Sőt, minél kevésbé akarsz másmilyennek látszani, mint amilyen vagy, annál több barátod lesz.

Mert akkor is szerethető vagy így, ahogy vagy, ha nem hiszed el. Sokszor mondtuk már, de most megint ezzel fogok jönni: nem kell megfelelned senkinek. És mielőtt ezt felvarrod egy nagy piros zászlóra, és elkezded lobogtatni, elmagyarázom. Egyáltalán nem azt jelenti, hogy tojhatsz mindenre. Egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem kell alkalmazkodnod senkihez, vagy nem kell kompromisszumokat kötnöd. Kell, nagyon is sokat. De nem mindenben. Azt jelenti, hogy nem kell olyannak mutatnod magad, amilyen nem vagy, hogy bárki kedveljen. Hogy nem kell eljátszanod, hogy jól érzed magad, amikor nem. Hogy nem kell úgy csinálnod, mintha szeretnél valakit, akit nem szeretsz. Nem kell eltűrnöd senkinek, hogy udvariatlan, lekezelő vagy ne adj Isten bunkó legyen veled.

De - és ez ugyanolyan fontos - nem engedheted meg magadnak senkivel szemben, hogy udvariatlan, lekezelő vagy ne adj Isten, bunkó legyél. Ér azt mondani, hogy nem érzed jól magad. Nem kell megindokolnod - csak rád tartozik, hogy mi nyomja a lelkedet, ill. arra, akiben megbízol, és elmondod neki. De azt nem teheted meg, hogy rángatod a válladat, flegma és/vagy agresszív vagy azokkal szemben, akik aggódnak érted, és segíteni akarnak neked. Kedvesen is elmondhatod, hogy most nem szeretnél beszélni róla, de köszönöd szépen, szólsz, ha igen. És ez mindenkire vonatkozik: családtagokra, barátokra, tanárokra. Hidd el, senki sem fog haragudni érte - ellentétben azzal, ha mindenkit felbosszantasz vagy megbántasz magad körül. Tudom, hogy nem direkt csinálod, de azt is tudom, hogy ez tanulható. 

Azt is tudom, hogy néha minden ok nélkül vagy dühös, vagy letört, és te magad sem érted. Ez tök normális ebben a korban. Keresed magadat magadban, a világban, és ez egyáltalán nem könnyű feladat, sőt, meglehetősen fárasztó is. De erről mi, körülötted lévők nem tehetünk - ne büntess minket érte. Gondolom, észrevetted már, hogy egyre több mindent rád bízunk - hogy mit eszel, mit veszel fel, van-e kedved beszélgetni... Cserébe kérlek, légy egy kicsit együttműködőbb - elhiszem, hogy nem szeretsz sok ember közé menni, én sem szeretek. De Budapest egy elég nagy város, gyakorlatilag lehetetlen üres pontot találni benne - közlekedni, vásárolni, stb. pedig kell - mindenkinek könnyebb, ha nem kell még azzal is küzdeni, hogy megfussuk ugyanazokat a fölösleges köröket. Mi tekintettel vagyunk rád a lehetséges legnagyobb mértékben, légy szíves, ezt viszonozd a legjobb tudásod szerint - hogy értsd: ne csak addig legyél hajlandó elmenni valahová, amíg neked veszünk valamit. Továbbra is ér azt mondani, hogy nincs kedved ide vagy oda menni, csak előtte gondold át, hogy ez nem csak rólad, hanem rólunk is szól, egészen biztos, hogy nem bírnád-e ki... És igen, észrevettem, és értékelem, hogy ebben is sokat fejlődtél az utóbbi időben - szeretném, ha egymást segítenénk továbbra is, az mindenkinek jó.

Ez például különbség a te jelened és az én múltam között - nálunk a demokráciának nyoma sem volt, és el sem tudod képzelni, mennyire. Tudom, hogy ez rajtad nem segít, de hidd el nekem, nagyon nagy szerencséd van a szüleiddel. Apád önmagában is egy csoda, de anyád is a legjobbat szeretné neked, akkor is, ha nem vagy hajlandó elfogadni - ez is korosztályos, el fog múlni. A kamaszodás része, hogy lázadsz minden és mindenki ellen - nem baj, sőt, nagyon helyes, alakítsd ki a saját világnézetedet, a saját szabályrendszeredet, egyáltalán nem kell senkit másolnod vagy követned. Szűrd csak ki, hogy mi az, amit magadévá tudsz vagy akarsz tenni mások példájából, nyugodtan lehet saját véleményed, sőt, legyen is. De: fogadd el, hogy még sok mindent nem tudsz. Tudom, hogy okos, tájékozott lány vagy, szerintem messze megelőzöd a kortársaidat, de ez csak egy része a bölcsességnek - a másik elengedhetetlen része a tapasztalat. És ez az, ami neked még sok területen hiányzik, anyádnak - és nekünk - viszont megvan. Azt is tudom, hogy látod a hibákat. Nincs ezen mit szépíteni, mi is sokszor hibázunk - nem vagyunk tökéletesek, és nem is próbálunk annak látszani. Mi is csinálunk és mondunk hülyeséget, de minden látszat ellenére nem vagyunk hülyék. És gonoszok sem. Egyáltalán nem azért tiltunk meg valamit adott esetben, vagy tartunk látszólag hiábavaló hegyi beszédet, mert ki akarunk tolni veled, hanem azért, mert szeretnénk megóvni valamitől, amivel jó eséllyel mi már megégettük magunkat. Nagy valószínűséggel nem is egyszer. Nem gondoljuk azt, hogy meg tudnánk védeni saját magadtól - azokat a hibákat, amiket el kell követned, akkor is el fogod követni, ha mi mindannyian fejre állunk. De azért megpróbálunk a ballépések egy részétől távol tartani - ha néha sikerül, már megérte. Még nem látod, de főleg neked.

Szeretném, ha tudnád, hogy bármivel fordulhatsz hozzánk, ha úgy érzed. Én nem foglak faggatni semmiről, ahogy eddig sem tettem - de azt megígérhetem, hogy ha kérdezel, őszintén fogok válaszolni. Egész regimentnyi elkövetett hülyeség áll a hátam mögött, olyanok is, amikre nem vagyok büszke, de azt hiszem, mindegyikből tanultam. Azt is megígérhetem, hogy nem nézlek hülyének. Amivel hozzám fordulsz, azt komolyan fogom venni, de csak ha te is komolyan veszed - egyebek mellett azért sem kérdezek sok esetben, mert egyikünket sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Téged azzal, hogy olyat kérdezek, amire nem akarsz válaszolni, magamat meg azzal, hogy udvariasságból mondasz valamit, aminek tulajdonképpen semmi köze ahhoz, ami belül van. Te is tudod, én is tudom. Nem hazugsággal vádollak, félre ne értsd, és ne is gondold azt, hogy nem érdekel, mert nem kérdezlek - elég felnőttnek gondollak ahhoz, hogy rád bízzam, mit mondasz el, és mit nem. Bízom benne, hogy ha baj lenne, szólnál valamelyikünknek. Sőt, meg is kérlek rá. Bármelyikünknek elmondhatod, csak tudjunk róla időben - csak így tudunk segíteni. Nekem anno nem volt meg ez a lehetőségem, és nagyon hiányzott. Neked itt van, és itt is lesz mindig.

Nem ígérem azt, hogy később könnyebb lesz. Nem lesz. De most alapozod meg a későbbi életedet, és ez nagyon fontos időszak. Nem vagy már gyerek, de felnőtt sem. Tudom, hogy nagyon sok van benned, amivel még te sem tudod, hogy mit fogsz kezdeni, de hidd el, jó alapanyag lesz a felnőtt élethez. Bízz magadban.

<3